Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

super hoc expavit cor meum et emotum est de loco suo

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

audite auditionem in terrore vocis eius et sonum de ore illius procedentem

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

subter omnes caelos ipse considerat et lumen illius super terminos terrae

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

post eum rugiet sonitus tonabit voce magnitudinis suae et non investigabitur cum audita fuerit vox eius

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

tonabit Deus in voce sua mirabiliter qui facit magna et inscrutabilia

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

qui praecipit nivi ut descendat in terram et hiemis pluviis et imbri fortitudinis suae

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

qui in manu omnium hominum signat ut noverint singuli opera sua

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

ingredietur bestia latibulum et in antro suo morabitur

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

ab interioribus egreditur tempestas et ab Arcturo frigus

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

flante Deo concrescit gelu et rursum latissimae funduntur aquae

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

frumentum desiderat nubes et nubes spargunt lumen suum

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

quae lustrant per circuitum quocumque eas voluntas gubernantis duxerit ad omne quod praeceperit illis super faciem orbis terrarum

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

sive in una tribu sive in terra sua sive in quocumque loco misericordiae suae eas iusserit inveniri

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

ausculta haec Iob sta et considera miracula Dei

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

numquid scis quando praeceperit Deus pluviis ut ostenderent lucem nubium eius

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

numquid nosti semitas nubium magnas et perfectas scientias

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

nonne vestimenta tua calida sunt cum perflata fuerit terra austro

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

tu forsitan cum eo fabricatus es caelos qui solidissimi quasi aere fusi sunt

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

ostende nobis quid dicamus illi nos quippe involvimur tenebris

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

quis narrabit ei quae loquor etiam si locutus fuerit homo devorabitur

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

at nunc non vident lucem subito aer cogitur in nubes et ventus transiens fugabit eas

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

ab aquilone aurum venit et ad Deum formidolosa laudatio

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

digne eum invenire non possumus magnus fortitudine et iudicio et iustitia et enarrari non potest

ideo timebunt eum viri et non audebunt contemplari omnes qui sibi videntur esse sapientes