Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

 Tänk, HERRE, på vad som har vederfarits oss  skåda ned och se till vår smälek.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

 Vår arvedel har kommit i främlingars ägo,  våra hus i utlänningars.5 Mos. 28,30 f.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

 Vi hava blivit värnlösa, vi hava ingen fader;  våra mödrar äro såsom änkor.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

 Vattnet som tillhör oss få vi dricka allenast för penningar;  vår egen ved måste vi betala.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

 Våra förföljare äro oss på halsen;  huru trötta vi än äro, unnas oss dock ingen vila.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

 Vi hava måst giva oss under Egypten,  under Assyrien, för att få bröd till att mätta oss med.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

 Våra fäder hava syndat, de äro icke mer,  vi måste bära deras missgärningar.2 Mos. 20,5. Jer. 31,29. Hes. 18,2.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

 Trälar få råda över oss;  ingen finnes, som rycker oss ur deras våld.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

 Med fara för vårt liv hämta vi vårt bröd,  bärga det undan öknens svärd.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

 Vår hud är glödande såsom en ugn,  för brännande hungers skull.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

 Kvinnorna kränkte man i Sion,  jungfrurna i Juda städer.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

 Furstarna blevo upphängda av deras händer,  för de äldste visade de ingen försyn.5 Mos. 28,50.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

 Ynglingarna måste bära på kvarnstenar,  och gossarna dignade under vedbördor.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

 De gamla sitta icke mer i porten,  de unga hava upphört med sitt strängaspel.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

 Våra hjärtan hava icke mer någon fröjd  i sorgelåt är vår dans förvandlad.Job 30,31.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

 Kronan har fallit ifrån vårt huvud;  ve oss, att vi syndade så!Job 19,9. Jer. 13,18. Hes. 21,26.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

 Därför hava ock våra hjärtan blivit sjuka,  därför äro våra ögon förmörkade,

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

 för Sions bergs skull, som nu ligger öde,  så att rävarna ströva omkring därpå.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

 Du, HERRE, tronar evinnerligen;  din tron består från släkte till släkte.Ps. 9,8. 29,10. 102,13. 145,13.

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

 Varför vill du för alltid förgäta oss,  förkasta oss för beständigt?

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

 Tag oss åter till dig, HERRE, så att vi få vända åter;  förnya våra dagar, så att de bliva såsom fordom.Jer. 31,18.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

 Eller har du alldeles förkastat oss?  Förtörnas du på oss så övermåttan?