Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Kom i hu, Herre, det som har hendt oss, sku og se hvor vi blir hånet!

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Vår arv er gått over til fremmede, våre hus til utlendinger.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Vi er blitt farløse, har ingen far; våre mødre er som enker.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Vi må kjøpe det vann vi drikker, vår ved må vi betale.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Våre forfølgere er på nakken av oss; vi er trette, vi får ingen hvile.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Til Egypten har vi overgitt oss, og til Assyria, for å bli mettet med brød.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Våre fedre har syndet, de er ikke mere; vi bærer deres misgjerninger.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Træler hersker over oss; ingen river oss ut av deres hånd.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Med fare for vårt liv henter vi vårt brød, truet av ørkenens sverd.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Vår hud brenner som en ovn av hungerens luer.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Kvinner har de krenket i Sion, jomfruer i Judas byer.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Fyrster har de hengt, de gamles åsyn har de ikke hedret.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Unge menn bar kvernen, og gutter segnet under vedbøren.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

De gamle sitter ikke mere i porten, de unge menn ikke mere ved sin strengelek.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Med vårt hjertes glede er det forbi, vår dans er omskiftet til sorg.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Kronen er falt av vårt hode; ve oss, vi har syndet.

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Derfor er vårt hjerte sykt, derfor er våre øine blitt dimme,

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

for Sions bergs skyld, som er øde; rever løper om på det.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Du, Herre, troner til evig tid, din trone blir fra slekt til slekt.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Hvorfor skulde du glemme oss evig, forlate oss for så lang en tid?

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Herre, før oss atter til dig, så vi kan komme tilbake! Forny våre dager, så de blir som i fordums tid!

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

For skulde du rent ha forkastet oss? Skulde du være så storlig vred på oss?