Mark 5

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

And they came over unto the other side of the sea, into the country of the Gadarenes.

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

And when he was come out of the ship, immediately there met him out of the tombs a man with an unclean spirit,

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

Who had his dwelling among the tombs; and no man could bind him, no, not with chains:

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

Because that he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been plucked asunder by him, and the fetters broken in pieces: neither could any man tame him.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

And always, night and day, he was in the mountains, and in the tombs, crying, and cutting himself with stones.

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

But when he saw Jesus afar off, he ran and worshipped him,

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

And cried with a loud voice, and said, What have I to do with thee, Jesus, thou Son of the most high God? I adjure thee by God, that thou torment me not.

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)

For he said unto him, Come out of the man, thou unclean spirit.

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

And he asked him, What is thy name? And he answered, saying, My name is Legion: for we are many.

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

And he besought him much that he would not send them away out of the country.

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

Now there was there nigh unto the mountains a great herd of swine feeding.

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

And all the devils besought him, saying, Send us into the swine, that we may enter into them.

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

And forthwith Jesus gave them leave. And the unclean spirits went out, and entered into the swine: and the herd ran violently down a steep place into the sea, (they were about two thousand;) and were choked in the sea.

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

And they that fed the swine fled, and told it in the city, and in the country. And they went out to see what it was that was done.

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

And they come to Jesus, and see him that was possessed with the devil, and had the legion, sitting, and clothed, and in his right mind: and they were afraid.

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.

And they that saw it told them how it befell to him that was possessed with the devil, and also concerning the swine.

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

And they began to pray him to depart out of their coasts.

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.

And when he was come into the ship, he that had been possessed with the devil prayed him that he might be with him.

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

Howbeit Jesus suffered him not, but saith unto him, Go home to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had compassion on thee.

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

And he departed, and began to publish in Decapolis how great things Jesus had done for him: and all men did marvel.

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

And when Jesus was passed over again by ship unto the other side, much people gathered unto him: and he was nigh unto the sea.

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,

And, behold, there cometh one of the rulers of the synagogue, Jairus by name; and when he saw him, he fell at his feet,

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

And besought him greatly, saying, My little daughter lieth at the point of death: I pray thee, come and lay thy hands on her, that she may be healed; and she shall live.

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.

And Jesus went with him; and much people followed him, and thronged him.

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

And a certain woman, which had an issue of blood twelve years,

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

And had suffered many things of many physicians, and had spent all that she had, and was nothing bettered, but rather grew worse,

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

When she had heard of Jesus, came in the press behind, and touched his garment.

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

For she said, If I may touch but his clothes, I shall be whole.

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

And straightway the fountain of her blood was dried up; and she felt in her body that she was healed of that plague.

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

And Jesus, immediately knowing in himself that virtue had gone out of him, turned him about in the press, and said, Who touched my clothes?

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

And his disciples said unto him, Thou seest the multitude thronging thee, and sayest thou, Who touched me?

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

And he looked round about to see her that had done this thing.

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

But the woman fearing and trembling, knowing what was done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

And he said unto her, Daughter, thy faith hath made thee whole; go in peace, and be whole of thy plague.

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

While he yet spake, there came from the ruler of the synagogue's house certain which said, Thy daughter is dead: why troublest thou the Master any further?

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

As soon as Jesus heard the word that was spoken, he saith unto the ruler of the synagogue, Be not afraid, only believe.

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

And he suffered no man to follow him, save Peter, and James, and John the brother of James.

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

And he cometh to the house of the ruler of the synagogue, and seeth the tumult, and them that wept and wailed greatly.

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

And when he was come in, he saith unto them, Why make ye this ado, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

And they laughed him to scorn. But when he had put them all out, he taketh the father and the mother of the damsel, and them that were with him, and entereth in where the damsel was lying.

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

And he took the damsel by the hand, and said unto her, Talitha cumi; which is, being interpreted, Damsel, I say unto thee, arise.

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

And straightway the damsel arose, and walked; for she was of the age of twelve years. And they were astonished with a great astonishment.

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

And he charged them straitly that no man should know it; and commanded that something should be given her to eat.