Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Cantico di Asaf. O Dio, perché ci hai rigettati per sempre? Perché arde l’ira tua contro il gregge del tuo pasco?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Ricordati della tua raunanza che acquistasti in antico, che redimesti per esser la tribù della tua eredità; ricordati del monte di Sion, di cui hai fatto la tua dimora!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Dirigi i tuoi passi verso le ruine perpetue; il nemico ha tutto devastato nel tuo santuario.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

I tuoi avversari hanno ruggito dentro al luogo delle tue raunanze; vi hanno posto le loro insegne per emblemi.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Parevano uomini levanti in alto le scuri nel folto d’un bosco.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

E invero con l’ascia e col martello, hanno spezzato tutte le sculture della tua casa.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

Hanno appiccato il fuoco al tuo santuario, han profanato, gettandola a terra, la dimora del tuo nome.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Han detto in cuor loro: Distruggiamo tutto! Hanno arso tutti i luoghi delle raunanze divine nel paese.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Noi non vediam più i nostri emblemi; non v’è più profeta, né v’è fra noi alcuno che sappia fino a quando.

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Fino a quando, o Dio, oltraggerà l’avversario? Il nemico sprezzerà egli il tuo nome in perpetuo?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

Perché ritiri la tua mano, la tua destra? Traila fuori dal tuo seno, e distruggili!

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Ma Dio è il mio Re ab antico, colui che opera liberazioni in mezzo alla terra.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Tu, con la tua forza, spartisti il mare, tu spezzasti il capo ai mostri marini sulle acque,

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

tu spezzasti il capo del leviatan, tu lo desti in pasto al popolo del deserto.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Tu facesti sgorgare fonti e torrenti, tu asciugasti fiumi perenni.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Tuo è il giorno, la notte pure è tua; tu hai stabilito la luna e il sole.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Tu hai fissato tutti i confini della terra, tu hai fatto l’estate e l’inverno.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Ricordati questo: che il nemico ha oltraggiato l’Eterno, e che un popolo stolto ha sprezzato il tuo nome.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Non dare alle fiere la vita della tua tortora, non dimenticare per sempre il gregge dei tuoi poveri afflitti!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Abbi riguardo al patto, poiché i luoghi tenebrosi della terra son pieni di ricetti di violenza.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

L’oppresso non se ne torni svergognato; fa’ che il misero e il bisognoso lodino il tuo nome.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Lèvati, o Dio, difendi la tua causa! Ricordati dell’oltraggio che ti è fatto del continuo dallo stolto.

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Non dimenticare il grido de’ tuoi nemici, lo strepito incessante di quelli che si levano contro di te.