Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Gedenke Jehova, dessen, was uns geschehen! schaue her und sieh unsere Schmach!

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Unser Erbteil ist Fremden zugefallen, unsere Häuser Ausländern.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Wir sind Waisen, ohne Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz bekommen wir gegen Zahlung.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Unsere Verfolger sind uns auf dem Nacken; wir ermatten, man läßt uns keine Ruhe.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Ägypten reichen wir die Hand und Assyrien, um mit Brot gesättigt zu werden.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Unsere Väter haben gesündigt, sie sind nicht mehr; wir, wir tragen ihre Missetaten.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Knechte herrschen über uns; da ist niemand, der uns aus ihrer Hand reiße.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Wir holen unser Brot mit Gefahr unseres Lebens, wegen des Schwertes der Wüste.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Vor den Gluten des Hungers brennt unsere Haut wie ein Ofen.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Sie haben Weiber geschwächt in Zion, Jungfrauen in den Städten Judas.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Fürsten sind durch ihre Hand aufgehängt, das Angesicht der Alten wird nicht geehrt.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Jünglinge tragen die Handmühle, und Knaben straucheln unter dem Holze.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

Die Alten bleiben fern vom Tore, die Jünglinge von ihrem Saitenspiel.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Die Freude unseres Herzens hat aufgehört, in Trauer ist unser Reigen verwandelt.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns! denn wir haben gesündigt.

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Darum ist unser Herz siech geworden, um dieser Dinge willen sind unsere Augen verdunkelt:

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Wegen des Berges Zion, der verwüstet ist; Füchse streifen auf ihm umher.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Du, Jehova, thronst in Ewigkeit; dein Thron ist von Geschlecht zu Geschlecht.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf immerdar

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Jehova, bringe uns zu dir zurück, daß wir umkehren; erneuere unsere Tage wie vor alters!

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Oder solltest du uns gänzlich verworfen haben, gar zu sehr auf uns zürnen?