Psalms 49

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

(Til sangmesteren. Af Koras sønner. En salme.) Hør det, alle Folkeslag, lyt til, al Verdens Folk,

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

både høj og lav, både rig og fattig!

Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Min Mund skal tale Visdom, mit Hjerte udgransker Indsigt;

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

jeg bøjer mit Øre til Tankesprog, råder min Gåde til Strengeleg.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Hvorfor skulle jeg frygte i de onde dage, når mine lumske Fjender omringer mig med Brøde,

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

de, som stoler på deres gods og bryster sig af deres store rigdom?

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

Visselig, ingen kan købe sin sjæl fri og give Gud en løsesum

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

- Prisen for hans sjæl blev for høj, for evigt måtte han opgive det - så han kunde blive i Live

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

og aldrig få Graven at se;

Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

nej, han skal se den; Vismænd dør, både Dåre og Tåbe går bort. Deres Gods må de afstå til andre,

De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

deres Grav er deres Hjem for evigt, deres Bolig Slægt efter Slægt, om Godser end fik deres Navn.

Gondolatjok *ez:* az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre *szállnak,* nevöket hangoztatják a földön.

Trods Herlighed bliver Mennesket ikke, han er som Dyrene, der forgår.

Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

Så går det dem, der tror sig trygge, så ender det for dem, deres Tale behager. - Sela.

Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

I Dødsriget drives de ned som Får, deres Hyrde skal Døden være; de oprigtige træder på dem ved Gry, deres Skikkelse går Opløsning i Møde, Dødsriget er deres Bolig.

Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

Men Gud udløser min Sjæl af Dødsrigets Hånd, thi han tager mig til sig. - Sela.

Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor *az* megragad engem. Szela.

Frygt ej, når en Mand bliver rig, når hans Huses Herlighed øges;

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

thi intet tager han med i Døden, hans Herlighed følger ham ikke.

Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

Priser han end i Live sig selv: "De lover dig for din Lykke!"

Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

han vandrer til sine Fædres Slægt, der aldrig får Lyset at skue.

*Mégis* az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. * (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. *

Den, som lever i Herlighed, men uden Forstand, han er som Dyrene, der forgår.