1. Home
  2. Pair
  3. HunKar
  4. Dan
  5. Ps.139

Psalms 139

139:1
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
(Til Sangmesteren. Af David. En Salme.) HERRE, du ransager mig og kender mig!
139:2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Du ved, når jeg står op, du fatter min Tanke i Frastand,
139:3
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
du har Rede på, hvor jeg går eller ligger, og alle mine Veje kender du grant.
139:4
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Thi før Ordet er til på min Tunge, se, da ved du det, HERRE, til fulde.
139:5
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Bagfra og forfra omslutter du mig, du lægger din Hånd på mig.
139:6
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
At fatte det er mig for underfuldt, for højt, jeg evner det ikke!
139:7
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Hvorhen skal jeg gå for din Ånd, og hvor skal jeg fly for dit Åsyn?
139:8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Farer jeg op til Himlen, da er du der, reder jeg Leje i Dødsriget, så er du der;
139:9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
tager jeg Morgenrødens Vinger, fæster jeg Bo, hvor Havet ender,
139:10
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
da vil din Hånd også lede mig der, din højre holde mig fast!
139:11
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Og siger jeg: "Mørket skal skjule mig, Lyset blive Nat omkring mig!"
139:12
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
så er Mørket ej mørkt for dig, og Natten er klar som Dagen, Mørket er som Lyset.
139:13
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Thi du har dannet mine Nyrer, vævet mig i Moders Liv.
139:14
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Jeg vil takke dig, fordi jeg er underfuldt skabt; underfulde er dine Gerninger, det kender min Sjæl til fulde.
139:15
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
Mine Ben var ikke skjult for dig, da jeg blev skabt i Løndom, virket i Jordens Dyb;
139:16
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
som Foster så dine Øjne mig, i din Bog var de alle skrevet, Dagene var bestemt, før en eneste af dem var kommet.
139:17
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Hvor kostelige er dine Tanker mig, Gud, hvor stor er dog deres Sum!
139:18
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Tæller jeg dem, er de flere end Sandet, jeg vågner - og end er jeg hos dig.
139:19
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Vilde du dog dræbe de gudløse, Gud, måtte Blodets Mænd vige fra mig,
139:20
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
de, som taler om dig på Skrømt og sværger falsk ved dit Navn.
139:21
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Jeg hader jo dem, der hader dig, HERRE, og væmmes ved dem, der står dig imod;
139:22
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
med fuldt Had bader jeg dem, de er også mine Fjender.
139:23
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Ransag mig, Gud, og kend mit Hjerte, prøv mig og kend mine Tanker!
139:24
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Se, om jeg er på Smertens Vej, og led mig på Evigheds Vej!

© bibleglot.com