Psalms 138

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

(Af David.) Jeg vil prise dig HERRE, at hele lovsynge dig for Guderne;

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

jeg vil tilbede, vendt mod dit hellige Tempel, og mere end alt vil jeg prise dit Navn for din Miskundheds og Trofastheds Skyld; thi du har herliggjort dit Ord.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő *támadt.*

Den Dag jeg råbte, svared du mig, du gav mig Mod, i min Sjæl kom Styrke.

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Alle Jordens Konger skal prise dig, HERRE, når de hører din Munds Ord,

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

og synge om HERRENs Veje; thi stor er HERRENs Ære,

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

thi HERREN er ophøjet, ser til den ringe, han kender den stolte i Frastand.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Går jeg i Trængsel, du værger mig Livet, mod Fjendernes Vrede udrækker du Hånden, din højre bringer mig Frelse.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

HERREN vil føre det igennem for mig, din Miskundhed, HERRE, varer evindelig. Opgiv ej dine Hænders Værk!