Lamentations 5

5:1

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Rozpomeň se, Hospodine, co se nám děje; popatř a viz pohanění naše.

5:2

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Dědictví naše obráceno jest k cizím, domové naši k cizozemcům.

5:3

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Sirotci jsme a bez otce, matky naše jsou jako vdovy.

5:4

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Vody své za peníze pijeme, dříví naše za záplatu přichází.

5:5

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Na hrdle svém protivenství snášíme, pracujeme, nedopouští se nám odpočinouti.

5:6

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Egyptským podáváme ruky i Assyrským, abychom nasyceni byli chlebem.

5:7

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Otcové naši hřešili, není jich, my pak trestáni po nich neseme.

5:8

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Služebníci panují nad námi; není žádného, kdo by vytrhl z ruky jejich.

5:9

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

S opovážením se života svého hledáme chleba svého, pro strach meče i na poušti.

5:10

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Kůže naše jako pec zčernaly od náramného hladu.

5:11

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Ženám na Sionu i pannám v městech Judských násilé činí.

5:12

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Knížata rukou jejich zvěšena jsou, osoby starých nemají v poctivosti.

5:13

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Mládence k žernovu berou, a pacholata pod dřívím klesají.

5:14

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

Starci sedati v branách přestali a mládenci od zpěvů svých.

5:15

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Přestala radost srdce našeho, obrátilo se v kvílení plésání naše.

5:16

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Spadla koruna s hlavy naší; běda nám již, že jsme hřešili.

5:17

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Protoť jest mdlé srdce naše, pro tyť věci zatměly se oči naše,

5:18

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Pro horu Sion, že zpuštěna jest; lišky chodí po ní.

5:19

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Ty Hospodine, na věky zůstáváš, a stolice tvá od národu do pronárodu.

5:20

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

Proč se zapomínáš na věky na nás, a opouštíš nás za tak dlouhé časy?

5:21

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Obrať nás, ó Hospodine, k sobě,a obráceni budeme; obnov dny naše, jakž byly za starodávna.

5:22

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Nebo zdali všelijak zavržeš nás, a hněvati se budeš na nás velice?