Job 8

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

Tedy odpovídaje Bildad Suchský, řekl:

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Dokudž mluviti budeš takové věci, a slova úst tvých budou jako vítr násilný?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Což by Bůh silný neprávě soudil,a Všemohoucí což by převracel spravedlnost?

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

Synové zajisté tvoji že zhřešili proti němu, proto pustil je po nepravosti jejich.

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

Kdybys ty opravdově hledal Boha silného, a Všemohoucímu se modlil,

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

A byl čistý a upřímý: jistě žeť by se hned probudil k tobě, a napravil by příbytek spravedlnosti tvé.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

A byly by první věci tvé špatné, poslední pak rozmnožily by se náramně.

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Nebo vzeptej se, prosím, věku starého, a nastroj se k zpytování otců jejich.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

(Myť zajisté včerejší jsme, aniž jsme čeho povědomi; k tomu dnové naši jsou jako stín na zemi.)

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Zdaliž tě oni nenaučí, a nepovědí tobě, a z srdce svého nevynesou-liž slov?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Zdali roste třtí bez bahna? Roste-liž rákosí bez vody?

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Nýbrž ještě za zelena, dříve než vytrháno bývá, ano prvé než jaká jiná tráva, usychá.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

Tak stezky všech zapomínajících se na Boha silného, tak, pravím, naděje pokrytce zahyne.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Klesne naděje jeho, a doufání jeho jako dům pavouka.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Spolehne-li na dům svůj, neostojí; chytí-li se ho, nezdrží.

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

Vláhu má před sluncem, tak že z zahrady jeho výstřelkové jeho vynikají.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Při vrchovišti kořenové jeho hustě rostou, i na místech skalnatých rozkládá se.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

A však bývá-li zachvácen z místa svého, až by se ho i odečtlo, řka: Nevidělo jsem tě:

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Tožť ta radost života jeho, a z země jiný vykvetá.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

Aj, Bůh silný nepohrdá upřímým, ale nešlechetným ruky nepodává:

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Až i naplní smíchem ústa tvá, a rty tvé plésáním,

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

Když nenávidící tebe v hanbu oblečeni budou, a stánku lidí bezbožných nikdež nebude.