Job 37

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

И поради това сърцето ми трепери, от мястото си се помества.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Слушайте внимателно гърма на гласа Му и тътена, който излиза от устата Му.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Той го изпраща под цялото небе и светкавицата Си — до краищата на земята.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

След нея бучи глас, Той гърми с величествения Си глас и не възпира светкавиците, когато се чуе гласът Му.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Бог гърми чудно с гласа Си, върши велики дела, които ние не схващаме.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Защото казва на снега: Вали на земята! — и на проливния дъжд и на дъждовните порои.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Слага печат на ръката на всеки човек, така че всички хора да познаят делото Му.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Тогава зверовете отиват в бърлогите си и в леговищата си остават.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

От стаите на юг вихрушка иде, от северните ветрове — студът.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Чрез Божия дъх става лед и широтата на водите се затваря.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Той насища с влага облака и разпръсва светлите Си облаци,

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

и те се носят наоколо под наставлението Му, за да правят всичко, което им заповядва, по лицето на земния свят.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Докарва ги било за наказание, или за земята Си, или за милост.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Слушай това, Йове, застани и размисли за Божиите чудеса.

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Знаеш ли как Бог им заповядва и прави да свети светкавицата на облака Му?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Разбираш ли равновесието на облаците, чудните дела на Съвършения във знание?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Как биват дрехите ти топли, когато успокоява земята от юг?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Разпрострял ли си с Него небесната твърд, здрава като излято огледало?

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Научи ни какво да Му кажем, не можем думите да наредим от тъмнина.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Ще му се извести ли, ако аз говоря? Ако продума човек, непременно ще бъде погълнат.

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Дори и сега не виждат хората поради облаците светлината ярка, но минава вятърът и ги изчиства.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

От север идва златно сияние; страшно величие има у Бога.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Всесилния — не можем да Го проумеем — Превъзходния във сила и във съд; и в правосъдието изобилно Той не угнетява.

Затова хората Му се боят; и Той не гледа на никого от мъдрите по сърце.