Lamentations 5

5:1

Gedenke Jehova, dessen, was uns geschehen! schaue her und sieh unsere Schmach!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Unser Erbteil ist Fremden zugefallen, unsere Häuser Ausländern.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Wir sind Waisen, ohne Vater; unsere Mütter sind wie Witwen.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Unser Wasser trinken wir um Geld, unser Holz bekommen wir gegen Zahlung.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Unsere Verfolger sind uns auf dem Nacken; wir ermatten, man läßt uns keine Ruhe.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Ägypten reichen wir die Hand und Assyrien, um mit Brot gesättigt zu werden.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Unsere Väter haben gesündigt, sie sind nicht mehr; wir, wir tragen ihre Missetaten.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Knechte herrschen über uns; da ist niemand, der uns aus ihrer Hand reiße.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Wir holen unser Brot mit Gefahr unseres Lebens, wegen des Schwertes der Wüste.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Vor den Gluten des Hungers brennt unsere Haut wie ein Ofen.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Sie haben Weiber geschwächt in Zion, Jungfrauen in den Städten Judas.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Fürsten sind durch ihre Hand aufgehängt, das Angesicht der Alten wird nicht geehrt.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Jünglinge tragen die Handmühle, und Knaben straucheln unter dem Holze.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Die Alten bleiben fern vom Tore, die Jünglinge von ihrem Saitenspiel.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Die Freude unseres Herzens hat aufgehört, in Trauer ist unser Reigen verwandelt.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Gefallen ist die Krone unseres Hauptes. Wehe uns! denn wir haben gesündigt.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Darum ist unser Herz siech geworden, um dieser Dinge willen sind unsere Augen verdunkelt:

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Wegen des Berges Zion, der verwüstet ist; Füchse streifen auf ihm umher.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Du, Jehova, thronst in Ewigkeit; dein Thron ist von Geschlecht zu Geschlecht.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen auf immerdar

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Jehova, bringe uns zu dir zurück, daß wir umkehren; erneuere unsere Tage wie vor alters!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Oder solltest du uns gänzlich verworfen haben, gar zu sehr auf uns zürnen?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!