Psalms 74

Asaphin opetus. Jumala, miksis meitä niin ratki pois syökset? ja olet niin hirmuisesti vihainen sinun laitumes lampaille?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Muista seurakuntaas, jonkas muinen omistit ja sinulle perimiseksi lunastanut olet, Zionin vuorta, jossas asuit.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Tallaa heitä jaloillas, ja sysää heitä ijäiseen hävitykseen: vihollinen on raiskannut kaikki pyhässä.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Sinun vihollises kiljuvat sinun huoneessas, ja asettavat epäjumalansa siihen.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Kirveet näkyvät välkkyvän ylhäällä, niinkuin metsässä hakattaisiin,
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Ja hakkaavat rikki kaikki hänen kuvainsa kaunistukset, sekä keihäillä että kirveillä.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
He polttavat sinun pyhäs, ja turmelevat sinun nimes asuinsian maan päällä.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
He puhuvat sydämessänsä: raadelkaamme heitä ynnä; he polttavat kaikki Jumalan huoneet maalla.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Emme näe meidän ihmeitämme, eikä silleen prophetaa ole: ei myös ketään meidän seassamme ole, joka ymmärtää kuinka kauvan.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*
Jumala, kuinka kauvan vihamies häpäisee ja vihollinen sinun nimeäs ratki niin pilkkaa?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Miksis käännät pois sinun kätes? ja oikian kätes niin ratki sinun povestas?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!
Mutta Jumala on alusta minun kuninkaani, joka kaikkinaisen autuuden matkaan saattaa maan päällä.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Sinä hajoitat meren voimallas: sinä murennat lohikärmeiden päät vesissä.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Sinä murensit valaskalain päät, ja annat ne kansalle ruaksi metsän korvessa.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Sinä kuohutat lähteet ja virrat: sinä kuivaat väkevät kosket.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Päivä ja yö ovat sinun: sinä rakennat valkeuden ja auringon.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Sinä sovitit jokaisen maan rajat: sinä teet suven ja talven.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Niin muista siis, että vihollinen häpäisee Herraa, ja hullu kansa pilkkaa sinun nimeäs.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Älä siis anna pedolle mettises sielua, ja älä niin ratki unohda sinun köyhäis joukkoa.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Muista liittoa; sillä maa on joka paikassa surkiasti hävitetty, ja huoneet ovat täynnä vääryyttä.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Älä anna köyhän mennä pois häpiällä; sillä köyhät ja raadolliset kiittävät sinun nimeäs.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Nouse, Jumala, ja aja asias: muista niitä häväistyksiä, jotka sinulle joka päivä hulluilta tapahtuvat.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Älä unohda vihollistes ääntä: sinun vainollistes meteli tulee aina suuremmaksi.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!