Psalms 77

Een psalm van Asaf, voor den opperzangmeester, over Jeduthun.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Mijn stem is tot God, en ik roep; mijn stem is tot God, en Hij zal het oor tot mij neigen.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Ten dage mijner benauwdheid zocht ik den HEERE; mijn hand was des nachts uitgestrekt, en liet niet af; mijn ziel weigerde getroost te worden.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Dacht ik aan God, zo maakte ik misbaar; peinsde ik, zo werd mijn ziel overstelpt. Sela.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Gij hieldt mijn ogen wakende; ik was verslagen, en sprak niet.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Ik overdacht de dagen van ouds, de jaren der eeuwen.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Ik dacht aan mijn snarenspel; in den nacht overleide ik in mijn hart, en mijn geest onderzocht:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Zal dan de Heere in eeuwigheden verstoten, en voortaan niet meer goedgunstig zijn?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Houdt Zijn goedertierenheid in eeuwigheid op? Heeft de toezegging een einde, van geslacht tot geslacht?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Heeft God vergeten genadig te zijn? Heeft Hij Zijn barmhartigheden door toorn toegesloten? Sela.

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Daarna zeide ik: Dit krenkt mij; maar de rechterhand des Allerhoogsten verandert.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Ik zal de daden des HEEREN gedenken; ja, ik zal gedenken Uw wonderen van ouds her;

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

En zal al Uw werken betrachten, en van Uw daden spreken.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

O God! Uw weg is in het heiligdom; wie is een groot God, gelijk God?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Gij zijt die God, Die wonder doet; Gij hebt Uw sterkte bekend gemaakt onder de volken.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Gij hebt Uw volk door Uw arm verlost; de kinderen van Jakob en van Jozef. Sela.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

De wateren zagen U, o God! de wateren zagen U, zij beefden; ook waren de afgronden beroerd.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

De dikke wolken goten water uit; de bovenste wolken gaven geluid; ook gingen Uw pijlen daarhenen.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Het geluid Uws donders was in het ronde; de bliksemen verlichtten de wereld; de aarde werd beroerd en daverde.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Uw weg was in de zee, en Uw pad in grote wateren, en Uw voetstappen werden niet bekend. Gij leiddet Uw volk, als een kudde door de hand van Mozes en Aäron.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *