Lamentations 5

5:1

HERRE, kom vor skæbne i Hu, sku ned og se vor skændsel!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Vor Arvelod tilfaldt fremmede, Udlændinge fik vore Huse.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Forældreløse, faderløse er vi, som Enker er vore Mødre.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Vort Drikkevand må vi købe, betale må vi vort Brænde.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Åget trykker vor Nakke, vi trættes og finder ej Hvile.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Ægypten rakte vi Hånd, Assur, for at mættes med Brød.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Vore Fædre, som synded, er borte, og vi må bære deres Skyld.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Over os råder Trælle, ingen frier os fra dem.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Med Livsfare henter vi vort Brød, udsatte for Ørkenens Sværd.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Vor Hud er sværtet som en Ovn af Hungerens svidende Lue.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

De skændede kvinder i Zion, Jomfruer i Judas Byer.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Fyrster greb de og hængte, tog intet Hensyn til gamle.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Ynglinge sattes til Kværnen, under Brændeknippet segnede Drenge.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

De gamle forsvandt fra Porten, de unge fra Strengenes Leg.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Vort Hjertes Glæde er borte, vor Dans er vendt til Sorg.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Kronen faldt af vort Hoved, ve os, at vi har syndet!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Vort Hjerte blev derfor sygt, derfor vort Øje mørkt:

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

For Zions Bjerg, som er øde, Ræve tumler sig der.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Du, HERRE, troner for evigt, fra Slægt til Slægt står din trone.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Hvi glemmer du os bestandig og svigter os alle dage?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Omvend os, HERRE, til dig, så vender vi om, giv os nye Dage, som fordum!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Eller har du helt stødt os bort, er din Vrede mod os uden Ende?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!