I Chronicles 16

De førte så Guds Pagts Ark ind og stillede den midt i det Telt, David havde rejst den; og de ofrede Brændofre og Takofre for Guds Åsyn.

Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

Og da David var færdig med Brændofrene og Takofrene, velsignede han Folket i HERRENs Navn

És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

og uddelte til hver enkelt Israelit, både Mand og Kvinde, en Brødskive, et Stykke Kød og en Rosinkage.

És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

Foran HERRENs Ark stillede han nogle af Leviterne til at gøre Tjeneste og til at takke, love og prise HERREN, Israels Gud;

És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

Asaf var Leder, og næst efter ham kom Zekarja, så Uzziel, Sjemiramot, Jehiel, Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom og Je'iel med Harper og Citre, medens Asaf lod Cymblerne klinge,

Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

og Præsterne Benaja og Jahaziel stadig blæste i Trompeterne foran Guds Pagts Ark.

Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

Den Dag, ved den Lejlighed, overdrog David for første Gang Asaf og hans Brødre at lovsynge HERREN.

Azon a napon adott Dávid először *éneket* az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

Pris HERREN, påkald hans Navn, gør hans Gerninger kendte blandt Folkeslag!

Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.

Syng og spil til hans Pris, tal om alle hans Undere,

Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

ros jer af hans hellige Navn, eders Hjerte glæde sig, I, som søger HERREN,

Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

spørg efter HERREN og hans Magt, søg bestandig hans Åsyn;

Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

kom i Hu de Undere, han øved, hans Tegn og hans Munds Domme,

Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.

I, hans Tjener, Israels Sæd. hans udvalgte, Jakobs Sønner!

Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

Han, HERREN, er vor Gud, hans Domme når ud over Jorden;

Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

han ihukommer for evigt sin Pagt, i tusind Slægter sit Tilsagn,

Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

Pagten. han slutted med Abraham, Eden, han tilsvor Isak:

A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.

han holdt dem i Hævd som Ret for Jakob, en evig Pagt for Israel,

Amelyet állíta Jákóbnak *örök* végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

idet han sagde: "Dig giver jeg Kana'ans Land som eders Arvelod."

Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

Da de kun var en liden Hob, kun få og fremmede der,

Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

og vandred fra Folk til Folk, fra et Rige til et andet,

Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

tillod han ingen at volde dem Men, men tugted for deres Skyld Konger:

Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.

"Rør ikke mine Salvede, gør ikke mine Profeter ondt!"

*Ezt mondván:* Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

Syng for HERREN, al Jorden, fortæl om hans Frelse Dag efter dag;

Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.

kundgør hans Ære blandt Folkene, hans Undere blandt alle Folkeslag!

Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

Thi stor og højlovet er HERREN, forfærdelig over alle Guder;

Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;

thi alle Folkeslagenes Guder er Afguder, HERREN er Himlens Skaber.

Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

For hans Åsyn er Højhed og Hæder, Pris og Fryd i hans Helligdom.

Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

Giv HERREN, I Folkeslags Slægter, giv HERREN Ære og Pris,

Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!

giv HERREN hans Navns Ære, bring Gaver og kom for hans Åsyn, tilbed HERREN i helligt Skrud,

Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

bæv for hans Åsyn, al Jorden! Han grundfæsted Jorden, den rokkes ikke.

Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.

Himlen glæde sig Jorden juble, det lyde blandt Folkene: "HERREN har vist, han er Konge!"

Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

Havet med dets Fylde bruse, Marken juble og alt, hvad den bærer.

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

Da fryder sig Skovens Træer for HERRENs Åsyn, thi han kommer, han kommer at dømme Jorden.

Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

Lov HERREN, thi han er god, og hans Miskundhed varer evindelig!

Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

Og sig: "Frels os, vor Frelses Gud, saml os og fri os fra Folkene, at vi må love dit hellige Navn; med Stolthed synge din Pris!"

És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

Lovet være HERREN, Israels Gud, fra Evighed og til Evighed! Da sagde hele Folket: "Amen!" og: "Lov HERREN!"

Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

Så lod han Asaf og hans Brødre blive der foran HERRENs Pagts Ark for altid at gøre Tjeneste foran Arken efter hver Dags Behov;

Ott hagyá azért *Dávid* az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

og Obed-Edom, Jedituns Søn, og Hosa med deres Brødre, i alt otte og tresindstyve, lod han blive som Dørvogtere.

Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

Men Præsten Zadok og hans Brødre Præsterne lod han blive foran HERRENs Bolig på Oerhøjen i Gibeon

Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt *hagyá* a magaslaton, mely Gibeonban vala;

for daglig, både Aften og Morgen, at ofre HERREN Brændofre på Brændofferalteret ganske som det er foreskrevet i den Lov, HERREN havde pålagt Israel;

Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint *cselekedjenek,* a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

og sammen med dem Heman og Jedutun og de øvrige før nævnte udvalgte Mænd til at love HERREN med Ordene "thi hans Miskundhed varer evindelig!"

Hémánt is és Jédutunt velök *hagyá,* és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.

Og de havde hos sig Trompeter og Cymbler til dem, der spillede, og instrumenter til Guds Sange; men Jedutuns Sønner var Dørvogtere.

És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká *tevé.*

Derpå gik alt Folket hver til sit, og David vendte hjem for at velsigne sit Hus.

Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.