Mark 15

Odmah izjutra glavari svećenički zajedno sa starješinama i pismoznancima - cijelo Vijeće - upriličili su vijećanje pa Isusa svezali, odveli i predali Pilatu.

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

I upita ga Pilat: "Ti li si kralj židovski?" On mu odgovori: "Ti kažeš."

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

I glavari ga svećenički teško optuživahu.

És erősen vádolják vala őt a főpapok.

Pilat ga opet upita: "Ništa ne odgovaraš? Gle, koliko te optužuju."

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

A Isus ništa više ne odgovori te se Pilat čudio.

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

O Blagdanu bi im pustio uznika koga bi zaiskali.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

A zajedno s pobunjenicima koji u pobuni počiniše umorstvo bijaše u okove bačen čovjek zvani Baraba.

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

I uziđe svjetina te poče od Pilata iskati ono što im običavaše činiti.

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

A on im odgovori: "Hoćete li da vam pustim kralja židovskoga?"

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

Znao je doista da ga glavari svećenički bijahu predali iz zavisti.

Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.

Ali glavari svećenički podjare svjetinu da traži neka im radije pusti Barabu.

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

Pilat ih opet upita: "Što dakle da učinim s ovim kojega zovete kraljem židovskim?"

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

A oni opet povikaše: "Raspni ga!"

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

Reče im Pilat: "Ta što je zla učinio?" Povikaše još jače: "Raspni ga!"

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

Hoteći ugoditi svjetini, Pilat im pusti Barabu, a Isusa izbičeva i preda da se razapne.

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

Vojnici ga odvedu u unutarnjost dvora, to jest u pretorij, pa sazovu cijelu četu

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

i zaogrnu ga grimizom; spletu trnov vijenac i stave mu na glavu

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

te ga stanu pozdravljati: "Zdravo, kralju židovski!"

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

I udarahu ga trskom po glavi, pljuvahu po njemu i klanjahu mu se prigibajući koljena.

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

A pošto ga izrugaše, svukoše mu grimiz i obukoše mu njegove haljine. I izvedu ga da ga razapnu.

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

I prisile nekog prolaznika koji je dolazio s polja, Šimuna Cirenca, oca Aleksandrova i Rufova, da mu ponese križ.

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

I dovuku ga na mjesto Golgotu, što znači Lubanjsko mjesto.

És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

I nuđahu mu piti namirisana vina, ali on ne uze.

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

Kad ga razapeše, razdijele među se haljine njegove bacivši za njih kocku - što će tko uzeti.

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

A bijaše treća ura kad ga razapeše.

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

Bijaše napisan i natpis o njegovoj krivici: "Kralj židovski."

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

A zajedno s njime razapnu i dva razbojnika, jednoga njemu zdesna, drugoga slijeva.

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

#

És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

Prolaznici su ga pogrđivali mašući glavama: "Ej, ti, koji razvaljuješ Hram i sagradiš ga za tri dana,

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

spasi sam sebe, siđi s križa!"

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

Slično i glavari svećenički s pismoznancima rugajući se govorahu jedni drugima: "Druge je spasio, sebe ne može spasiti!

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

Krist, kralj Izraelov! Neka sad siđe s križa da vidimo i povjerujemo!" Vrijeđahu ga i oni koji bijahu s njim raspeti.

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

A o šestoj uri tama nasta po svoj zemlji - sve do ure devete.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

O devetoj uri povika Isus iza glasa: "Eloi, Eloi lama sabahtani?" To znači: "Bože moj, Bože moj, zašto si me ostavio?"

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Neki od nazočnih čuvši to govorahu: "Gle, Iliju zove."

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

A jedan otrča, natopi spužvu octom, natakne na trsku i pruži mu piti govoreći: "Pustite da vidimo hoće li doći Ilija da ga skine."

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.

A Isus zavapi jakim glasom i izdahnu.

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

I zavjesa se hramska razdrije nadvoje, odozgor dodolje.

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

A kad satnik koji stajaše njemu nasuprot vidje da tako izdahnu, reče: "Zaista, ovaj čovjek bijaše Sin Božji!"

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Izdaleka promatrahu i neke žene: među njima Marija Magdalena i Marija, majka Jakova Mlađega i Josipa, i Saloma -

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

te su ga pratile kad bijaše u Galileji i posluživale mu - i mnoge druge koje uziđoše s njim u Jeruzalem.

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

A uvečer, budući da je bila Priprava, to jest predvečerje subote,

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

dođe Josip iz Arimateje, ugledan vijećnik, koji također isčekivaše kraljevstvo Božje: odvaži se, uđe k Pilatu i zaiska tijelo Isusovo.

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

Pilat se začudi da je već umro pa dozva satnika i upita ga je li odavna umro.

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

Kad sazna od satnika, darova Josipu tijelo.

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

Josip kupi platno, skine tijelo i zavije ga u platno te položi u grob, koji bijaše izduben iz stijene. I dokotrlja kamen na grobna vrata.

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

A Marija Magdalena i Marija Josipova promatrahu kamo ga polažu.

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.