Mark 15

А веднага на сутринта главните свещеници със старейшините и книжниците, и целият Синедрион направиха съвещание и като вързаха Иисус, Го отведоха и Го предадоха на Пилат.

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.

И Пилат Го попита: Ти ли си юдейският Цар? А Той му отговори и му каза: Ти казваш.

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.

И главните свещеници Го обвиняваха в много неща.

És erősen vádolják vala őt a főpapok.

А Пилат пак Го попита, казвайки: Нищо ли не отговаряш? Виж за колко неща Те обвиняват!

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

Но Иисус вече нищо не отговори, така че Пилат се чудеше.

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

А на всеки празник той им пускаше по един затворник, когото биха поискали.

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

А имаше един на име Варава, затворен заедно с онези бунтовници, които във времето на бунта бяха извършили убийство.

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

А множеството, като викаше, започна да иска от Пилат да направи за тях, каквото имаше обичай да прави.

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni *Pilátust* arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

А Пилат в отговор им каза: Искате ли да ви пусна юдейския Цар?

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

Защото знаеше, че главните свещеници Го бяха предали от завист.

Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.

Но главните свещеници подбудиха множеството да иска да им пусне по-добре Варава.

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

Пилат пак в отговор им каза: Тогава какво да направя с Този, когото наричате юдейския Цар?

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

А те пак изкрещяха: Разпъни Го!

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

А Пилат им каза: Че какво зло е сторил? Но те още по-силно закрещяха: Разпъни Го!

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

Тогава Пилат, като искаше да угоди на множеството, им пусна Варава, а Иисус би и Го предаде на разпятие.

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

И войниците Го заведоха вътре в двора, тоест в преторията, и свикаха цялата дружина.

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

И Му облякоха пурпурна мантия, сплетоха и венец от тръни и го положиха на главата Му.

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

И започнаха да Го поздравяват с думите: Привет, Царю юдейски!

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

И Го удряха по главата с тръстика и Го заплюваха, и Му се кланяха, като коленичеха.

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

И след като Му се подиграха, Му съблякоха пурпурната мантия, облякоха Го в Неговите дрехи и Го изведоха навън, за да Го разпънат.

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

И накараха някой си Симон Киринееца, бащата на Александър и Руф, който минаваше на връщане от полето, да носи кръста Му.

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.

И заведоха Иисус на мястото Голгота, което значи Лобно място.

És vivék őt a Golgotha *nevű* helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

И Му дадоха да пие вино смесено със смирна, но Той не прие.

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.

И като Го разпънаха, си разделиха дрехите Му и хвърлиха жребий за тях, за да определят кой какво да вземе.

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

А беше третият час, когато Го разпънаха.

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

И надписът на обвинението Му беше написан така: Юдейският Цар.

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.

И с Него разпънаха и двама разбойника – един от дясната Му страна и един от лявата Му страна.

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

(И се изпълни писанието, което казва: "И към престъпници беше причислен.")

És beteljesedék az írás, a mely *azt* mondja: És a bűnösök közé számláltaték.

И минаващите оттам Го хулеха, като клатеха глави и казваха: Уха! Ти, който разрушаваш храма и за три дни пак го съграждаш,

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;

спаси Себе Си и слез от кръста!

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

Подобно и главните свещеници с книжниците Му се подиграваха, като казваха помежду си: Други е избавил, а пък Себе Си не може да избави!

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

Нека Христос, Царят на Израил, слезе сега от кръста, за да видим и да повярваме. И разпънатите с Него Го ругаеха.

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

А в шестия час настана тъмнина по цялата земя и продължи до деветия час.

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.

И в деветия час Иисус извика със силен глас: Елои, Елои, лама савахтани?, което значи: Боже Мой, Боже Мой, защо си Ме оставил?

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

А някои от стоящите там като чуха, казаха: Ето, вика Илия.

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

И един изтича, натопи гъба в оцет, набучи я на тръстика и Му я даде да пие, като казваше: Оставете Го! Да видим дали ще дойде Илия да Го свали!

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő- é Illés, hogy levegye őt.

А Иисус, като нададе силен вик, издъхна.

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

И завесата на храма се раздра на две от горе до долу.

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

А стотникът, който стоеше срещу Него, като видя, че така (извика и) издъхна, каза: Наистина този Човек беше Божи Син.

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Имаше още и жени, които гледаха отдалеч, между които бяха и Мария Магдалена, Мария, майката на малкия Яков и на Йосия, и Саломия;

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,

които, когато Иисус беше в Галилея, Го следваха и Му служеха. Имаше и много други жени, които бяха дошли с Него в Ерусалим.

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

И когато вече се свечери, понеже беше денят на приготовлението, тоест денят преди съботата,

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,

дойде Йосиф от Ариматея, един почтен съветник, който и сам очакваше Божието царство, и се осмели да влезе при Пилат и да поиска тялото на Иисус.

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

А Пилат се учуди, че вече е умрял, и като повика стотника, го попита дали е мъртъв от дълго време.

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

И като разбра от стотника, отстъпи тялото на Йосиф.

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

А той купи плащаница и като Го сне, Го обви в плащаницата и Го положи в гроб, който беше изсечен в скала, и търколи камък върху вратата на гроба.

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

А Мария Магдалена и Мария, майката на Йосия, гледаха къде Го полагат.

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé *anyja,* nézik vala, hová helyezék.