Lamentations 5

5:1

Спомни си, ГОСПОДИ, какво ни стана! Погледни и виж позора ни.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Наследството ни премина на чужди, къщите ни — на чужденци.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Сирачета сме, без баща; майките ни са като вдовици.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Пием водата си срещу сребро, дървата ни идват срещу заплащане.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Преследвачите ни са на шията ни, трудим се и не ни се дава почивка.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

На Египет подадохме ръка, на Асирия, за да се наситим с хляб.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Бащите ни съгрешиха и ги няма, а ние носим беззаконията им.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Слуги владеят над нас, няма кой да ни изтръгне от ръката им.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Придобиваме хляба си с опасност за живота си заради меча, който ни заплашва в пустинята.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Кожата ни почерня като пещ от ужасния глад.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Изнасилваха жени в Сион, девиците — в юдовите градове.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

С техните ръце бяха обесени първенците, старейшините не бяха почетени.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Младежи носят воденични камъни, децата падат под товара на дървата.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Старейшините не седят вече в портите, младежите се отказаха от песните си.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Престана радостта на сърцето ни, хорото ни се обърна на жалеене.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Венецът падна от главата ни. О, горко ни, защото съгрешихме!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Заради това чезне сърцето ни, заради тези неща потъмняха очите ни,

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

заради хълма Сион, който е опустошен; лисици ходят по него.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Но Ти, ГОСПОДИ, оставаш до века, Твоят престол е от поколение в поколение.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Защо ни забравяш навеки, оставяш ни за дълго време?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Върни ни, ГОСПОДИ, при Себе Си, за да се върнем; обнови дните ни както преди.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Или ще ни отхвърлиш съвсем, ще ни се разгневиш напълно?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!