Job 8

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.