Job 11

respondens autem Sophar Naamathites dixit

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

numquid qui multa loquitur non et audiet aut vir verbosus iustificabitur

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

tibi soli tacebunt homines et cum ceteros inriseris a nullo confutaberis

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

dixisti enim purus est sermo meus et mundus sum in conspectu tuo

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

atque utinam Deus loqueretur tecum et aperiret labia sua tibi

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

ut ostenderet tibi secreta sapientiae et quod multiplex esset lex eius et intellegeres quod multo minora exigaris a Deo quam meretur iniquitas tua

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem repperies

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

excelsior caelo est et quid facies profundior inferno et unde cognosces

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

longior terrae mensura eius et latior mari

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

si subverterit omnia vel in unum coartaverit quis contradicet ei

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

ipse enim novit hominum vanitatem et videns iniquitatem nonne considerat

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

vir vanus in superbiam erigitur et tamquam pullum onagri se liberum natum putat

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

tu autem firmasti cor tuum et expandisti ad eum manus tuas

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

si iniquitatem quod est in manu tua abstuleris a te et non manserit in tabernaculo tuo iniustitia

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

tum levare poteris faciem tuam absque macula et eris stabilis et non timebis

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

miseriae quoque oblivisceris et quasi aquarum quae praeterierint recordaberis

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam et cum te consumptum putaveris orieris ut lucifer

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

et habebis fiduciam proposita tibi spe et defossus securus dormies

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

requiesces et non erit qui te exterreat et deprecabuntur faciem tuam plurimi

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

oculi autem impiorum deficient et effugium peribit ab eis et spes eorum abominatio animae

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!