Psalms 74

En sång av Asaf.  Varför, o Gud,      har du så alldeles förkastat oss,  varför ryker din vredes eld      mot fåren i din hjord?

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

 Tänk på din menighet,      som du i fordom tid förvärvade,  som du förlossade, till att bliva      din arvedels stam;  tänk på Sions berg,      där du har din boning.

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

 Vänd dina steg till den plats      där evig förödelse råder;  allt har ju fienden      fördärvat i helgedomen.

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

 Dina ovänner hava skränat      inne i ditt församlingshus,  de hava satt upp sina tecken      såsom rätta tecken.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

 Det var en syn, såsom när man höjer      yxor mot en tjock skog.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

 Och alla dess snidverk hava de nu krossat      med yxa och bila.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

 De hava satt eld på din helgedom  och oskärat ända till grunden      ditt namns boning.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

 De hava sagt i sina hjärtan:      »Vi vilja alldeles kuva dem.»  Alla Guds församlingshus      hava de bränt upp här i landet.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

 Våra tecken se vi icke;      ingen profet finnes mer,  och hos oss är ingen      som vet för huru länge.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

 Huru länge, och Gud,      skall ovännen få smäda  och fienden oavlåtligen      få förakta ditt namn?

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

 Varför håller du tillbaka din hand,      din högra hand?  Drag den fram ur din barm      och förgör dem.

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

 Gud, du är ju      min konung av ålder,  du är den som skaffar      frälsning på jorden.

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

 Det var du som delade      havet genom din makt;  du krossade drakarnas      huvuden mot vattnet.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

 Det var du som bräckte      Leviatans huvuden  och gav honom till mat      åt öknens skaror.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

 Det var du som lät källa      och bäck bryta fram;  du lät ock starka      strömmar uttorka.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

 Din är dagen,      din är ock natten,  du har berett      ljuset och solen.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

 Det är du som har fastställt      alla jordens gränser;  sommar och vinter      äro skapade av dig.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

 Så tänk nu på huru fienden      smädar HERREN,  och huru ett dåraktigt folk      föraktar ditt namn.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

 Lämna ej ut åt vilddjuren      din turturduvas själ;  förgät icke för alltid      dina betrycktas liv.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

 Tänk på förbundet;      ty i landets smygvrår      finnes fullt upp av våldsnästen.

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

 Låt icke den förtryckte      vika tillbaka med blygd,  låt den betryckte och den fattige      lova ditt namn.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

 Stå upp, o Gud;      utför din sak.  Betänk huru du varder smädad      hela dagen av dåren.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

 Glöm icke bort      dina ovänners rop,  dina motståndares larm,      som alltjämt höjes.

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!