Job 16

Därefter tog Job till orda och sade:

Felele pedig Jób, és monda:

 Över nog har jag fått höra av sådant;  usla tröstare ären I alla.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

 Är det nu slut på detta tal i vädret,  eller eggar dig ännu något till gensvar?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

 Jag kunde väl ock tala, jag såsom I;  ja, jag ville att I voren i mitt ställe!  Då kunde jag hopsätta ord mot eder  och skaka mot eder mitt huvud till hån.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

 Med munnen kunde jag då styrka eder  och med läpparnas ömkan bereda eder lindring.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

 Om jag nu talar, så lindras därav ej min plåga;  och tiger jag, icke släpper den mig ändå.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

 Nej, nu har all min kraft blivit tömd;  du har ju förött hela mitt hus.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

 Och att du har hemsökt mig, det gäller såsom vittnesbörd;  min sjukdom får träda upp och tala mot mig.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

 I vrede söndersliter och ansätter man mig,  man biter sina tänder samman emot mig;  ja, min ovän vässer mot mig sina blickar.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

 Man iar upp munnen mot mig,  smädligt slår man mig på mina kinder;  alla rota sig tillsammans emot mig.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

 Gud giver mig till pris åt orättfärdiga människor  och kastar mig i de ogudaktigas händer.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

 Jag satt i god ro, då krossade han mig;  han grep mig i nacken och slog mig i smulor.  Han satte mig upp till ett mål för sina skott;

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

 från alla sidor träffa mig hans pilar,  han genomborrar mina njurar utan förskoning,  min galla gjuter han ut på jorden.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

 Han bryter ned mig med stöt på stöt,  han stormar emot mig såsom en kämpe.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

 Säcktyg bär jag hopfäst över min hud,  och i stoftet har jag måst sänka mitt horn,

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

 Mitt anlete är glödande rött av gråt,  och på mina ögonlock är dödsskugga lägrad.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

 Och detta, fastän våld ej finnes i mina händer,  och fastän min bön är ren!

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

 Du jord, överskyl icke mitt blod,  och låt för mitt rop ingen vilostad finnas.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

 Se, redan nu har jag i himmelen mitt vittne,  och i höjden den som skall tala för mig.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

 Mina vänner hava mig nu till sitt åtlöje,  därför skådar mitt öga med tårar till Gud,

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

 Ja, må han här skaffa rätt åt en man mot Gud  och åt ett människobarn mot dess nästa.

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

 Ty få äro de år som skola upprinna,  innan jag vandrar den väg där jag ej mer kommer åter.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *