Job 10

 Min själ är led vid livet.  Jag vill giva fritt lopp åt min klagan,  jag vill tala i min själs bedrövelse.

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

 Jag vill säga till Gud: Döm mig icke skyldig;  låt mig veta varför du söker sak mot mig.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

 Anstår det dig att öva våld, att förkasta dina händers verk,  medan du låter ditt ljus lysa över de ogudaktigas rådslag?

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

 Har du då ögon som en varelse av kött,  eller ser du såsom människor se?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

 Är din ålder som en människas ålder,  eller äro dina år såsom en mans tider,

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

 eftersom du letar efter missgärning hos mig  och söker att hos mig finna synd,

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

 du som dock vet att jag icke är skyldig,  och att ingen finnes, som kan rädda ur din hand?

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

 Dina händer hava danat och gjort mig,  helt och i allo; och nu fördärvar du mig!

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

 Tänk på huru du formade mig såsom lera;  och nu låter du mig åter varda till stoft!

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

 Ja, du utgöt mig såsom mjölk,  och såsom ostämne lät du mig stelna.

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

 Med hud och kött beklädde du mig,  av ben och senor vävde du mig samman.

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

 Liv och nåd beskärde du mig,  och genom din vård bevarades min ande.

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

 Men därvid gömde du i ditt hjärta den tanken,  jag vet att du hade detta i sinnet:

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

 om jag syndade, skulle du vakta på mig  och icke lämna min missgärning ostraffad.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

 Ve mig, om jag befunnes vara skyldig!  Men vore jag än oskyldig, så finge jag ej lyfta mitt huvud,  jag skulle mättas av skam och skåda min ofärd.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

 Höjde jag det likväl, då skulle du såsom ett lejon jaga mig  och alltjämt bevisa din undermakt på mig.

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

 Nya vittnen mot mig skulle du då föra fram  och alltmer låta mig känna din förtörnelse;  med skaror efter skaror skulle du ansätta mig.

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

 Varför lät du mig då komma ut ur modersskötet?  Jag borde hava förgåtts, innan något öga såg mig,

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

 hava blivit såsom hade jag aldrig varit till;  från moderlivet skulle jag hava förts till graven.

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

 Kort är ju min tid; må han då låta mig vara,  lämna mig i fred, så att jag får en flyktig glädje,

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

 innan jag går hädan, för att aldrig komma åter,  bort till mörkrets och dödsskuggans land,

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

 till det land vars dunkel är såsom djupa vatten,  dit där dödsskugga och förvirring råder,  ja, där dagsljuset självt är såsom djupa vatten.

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.