Psalms 139

Senhor, tu me sondas, e me conheces.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

Tu conheces o meu sentar e o meu levantar; de longe entendes o meu pensamento.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

Esquadrinhas o meu andar, e o meu deitar, e conheces todos os meus caminhos.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Sem que haja uma palavra na minha língua, eis que, ó Senhor, tudo conheces.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Tu me cercaste em volta, e puseste sobre mim a tua mão.

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Tal conhecimento é maravilhoso demais para mim; elevado é, não o posso atingir.

Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Para onde me irei do teu Espírito, ou para onde fugirei da tua presença?

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

Se subir ao céu, tu aí estás; se fizer na tumba a minha cama, eis que tu ali estás também.

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Se tomar as asas da alva, se habitar nas extremidades do mar,

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

ainda ali a tua mão me guiará e a tua destra me susterá.

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

Se eu disser: Ocultem-me as trevas; torne-se em noite a luz que me circunda;

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

nem ainda as trevas são escuras para ti, mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa.

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

Pois tu formaste os meus rins; entreteceste-me no ventre de minha mãe.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Eu te louvarei, porque de um modo tão admirável e maravilhoso fui formado; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Os meus ossos não te foram encobertos, quando no oculto fui formado, e esmeradamente tecido nas profundezas da terra.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.

Os teus olhos viram a minha substância ainda informe, e no teu livro foram escritos os dias, sim, todos os dias que foram ordenados para mim, quando ainda não havia nem um deles.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grande é a soma deles!

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

Se eu os contasse, seriam mais numerosos do que a areia; quando acordo ainda estou contigo.

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

Oxalá que matasses o perverso, ó Deus, e que os homens sanguinários se apartassem de mim,

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

homens que se rebelam contra ti, e contra ti se levantam para o mal.

A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.

Não odeio eu, ó Senhor, aqueles que te odeiam? E não me aflijo por causa dos que se levantam contra ti?

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

Odeio-os com ódio completo; tenho-os por inimigos.

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração; prova-me, e conhece os meus pensamentos;

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

vê se há em mim algum caminho perverso, e guia-me pelo caminho eterno.

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!