Job 32

E aqueles três homens cessaram de responder a Jó; porque era justo aos seus próprios olhos.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
Então se acendeu a ira de Eliú, filho de Baraquel, o buzita, da família de Rão; acendeu-se a sua ira contra Jó, porque este se justificava a si mesmo, e não a Deus.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
Também contra os seus três amigos se acendeu a sua ira, porque não tinham achado o que responder, e contudo tinham condenado a Jó.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
Ora, Eliú havia esperado para falar a Jó, porque eles eram mais idosos do que ele.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
Quando, pois, Eliú viu que não havia resposta na boca daqueles três homens, acendeu-se-lhe a ira.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
Então respondeu Eliú, filho de Baraquel, o buzita, dizendo: Eu sou de pouca idade, e vós sois, idosos; arreceei-me e temi de vos declarar a minha opinião.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
Dizia eu: Falem os dias, e a multidão dos anos ensine a sabedoria.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
Há, porém, um espírito no homem, e o sopro do Todo-Poderoso o faz entendido.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
Não são os velhos que são os sábios, nem os anciãos que entendem o que é reto.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
Pelo que digo: Ouvi-me, e também eu declararei a minha opinião.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
Eis que aguardei as vossas palavras, escutei as vossas considerações, enquanto buscáveis o que dizer.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
Eu, pois, vos prestava toda a minha atenção, e eis que não houve entre vós quem convencesse a Jó, nem quem respondesse às suas palavras;
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
pelo que não digais: Achamos a sabedoria; Deus é que pode derrubá-lo, e não o homem.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
Ora ele não dirigiu contra mim palavra alguma, nem lhe responderei com as vossas palavras.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
Estão pasmados, não respondem mais; faltam-lhes as palavras.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
Hei de eu esperar, porque eles não falam, porque já pararam, e não respondem mais?
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
Eu também darei a minha resposta; eu também declararei a minha opinião.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
Pois estou cheio de palavras; o espírito dentro de mim me constrange.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
Eis que o meu peito é como o mosto, sem respiradouro, como odres novos que estão para arrebentar.
Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.
Falarei, para que ache alívio; abrirei os meus lábios e responderei:
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
Que não faça eu acepção de pessoas, nem use de lisonjas para com o homem.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
Porque não sei usar de lisonjas; do contrário, em breve me levaria o meu Criador.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!