Job 23

Da tok Job til orde og sa:

Felele pedig Jób, és monda:

Ennu idag gjelder min klage for å være gjenstridighet; min hånd hviler dog tungt på mitt sukk.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Bare jeg visste å finne ham og kunde komme frem til hans trone!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Jeg skulde legge min sak frem for hans åsyn og fylle min munn med beviser.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Jeg skulde få vite de ord han vilde svare mig, og merke mig hvad han vilde si til mig.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Skulde han da med full kraft stride mot mig? Mon ikke just han skulde akte på mine ord?

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Da skulde en rettskaffen mann gå i rette med ham, og jeg skulde slippe fra min dommer for all tid.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Men går jeg mot øst, så er han ikke der; går jeg mot vest, så blir jeg ikke var ham;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

er han virksom i nord, så ser jeg ham ikke; går han mot syd, så øiner jeg ham ikke.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

For han kjenner den vei jeg holder mig til; prøvde han mig, så skulde jeg gå frem av prøven som gullet.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Min fot holdt sig i hans spor; jeg fulgte hans vei og bøide ikke av.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Fra hans lebers bud vek jeg ikke; fremfor min egen lov aktet jeg på hans munns ord.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Men han er den eneste, og hvem hindrer ham? Hvad hans sjel lyster, det gjør han.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

For han fullbyrder det han har fastsatt for mig, og av sådant er det meget hos ham.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Derfor reddes jeg for ham; tenker jeg på det, så bever jeg for ham.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Og Gud har knekket mitt mot, og den Allmektige har forferdet mig,

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

fordi jeg ikke blev rykket bort før mørket kom, og fordi han ikke skjulte ulykkens natt for mig.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!