Job 24

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

“Niçin Her Şeye Gücü Yeten yargı için vakit saptamıyor? Neden O’nu tanıyanlar bu günleri görmesin?

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

İnsanlar sınır taşlarını kaldırıyor, Çaldıkları sürüleri otlatıyorlar.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Öksüzlerin eşeğini kovuyor, Dul kadının öküzünü rehin alıyorlar.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Yoksulları yoldan saptırıyor, Ülkenin düşkünlerini gizlenmeye zorluyorlar.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Bakın, yoksullar çöldeki yaban eşekleri gibi Yiyecek bulmak için erkenden işe çıkıyorlar, Çocuklarına yiyeceği kırlar sağlıyor.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Yemlerini tarlalardan topluyor, Kötülerin bağındaki artıkları eşeliyorlar.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Geceyi giysisiz, çıplak geçiriyorlar, Örtünecek şeyleri yok soğukta.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Dağlara yağan sağanaktan ıslanıyor, Sığınakları olmadığı için kayalara sarılıyorlar.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Öksüz memeden uzaklaştırılıyor, Düşkünün bebeği rehin alınıyor.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Giysisiz, çıplak dolaşıyor, Aç karnına demet taşıyorlar.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Teraslar arasında zeytin eziyor, Susuzluktan kavrulurken Şarap için üzüm sıkıyorlar.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Kentlerden insan iniltileri yükseliyor, Yaralı canlar feryat ediyor, Ama Tanrı haksızlığı önemsemiyor.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

“Bunlar ışığa başkaldıranlardır; Onun yolunu tanımaz, İzinde yürümezler.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Gün ağarınca katil kalkar, Düşkünü, yoksulu öldürür, Hırsız gibi sıvışır geceleyin.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

Zina edenin gözü alaca karanlıktadır, ‘Beni kimse görmez’ diye düşünür, Yüzünü örtüyle gizler.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Hırsızlar karanlıkta evleri deler, Gündüz gizlenir, ışık nedir bilmezler.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Çünkü zifiri karanlık, sabahıdır onların, Karanlığın dehşetiyle dostturlar.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

“Diyorsunuz ki, ‘Suyun üstündeki köpüktür onlar, Lanetlidir ülkedeki payları, Kimse bağlara gitmez.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Kuraklık ve sıcağın eriyen karı alıp götürdüğü gibi Ölüler diyarı da günahlıları alıp götürür.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Rahim onları unutacak, Kurtlara yem olacak, Bir daha anılmayacaklar. Haksızlık bir ağaç gibi kırılacak.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Onlar çocuğu olmayan kısır kadınları yolar, Dul kadına iyilik etmezler.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Tanrı, gücüyle zorbaları yok eder, Harekete geçince zorbaların yaşama umudu kalmaz.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Tanrı onlara güven verir, O’na güvenirler, Ama gözü yürüdükleri yoldadır.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Kısa süre yükselir, sonra yok olurlar, Düşerler, tıpkı ötekiler gibi alınıp götürülür, Başak başı gibi kesilirler.’

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

“Böyle değilse, kim beni yalancı çıkarabilir, Söylediklerimin boş olduğunu gösterebilir?”