Job 23

Felele pedig Jób, és monda:

Eyüp şöyle yanıtladı:

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

“Bugün de acı acı yakınacağım, İniltime karşın Tanrı’nın üzerimdeki eli ağırdır.

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Keşke O’nu nerede bulacağımı bilseydim, Tahtına varabilseydim!

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Davamı önünde dile getirir, Kanıtlarımı art arda sıralardım.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Bana vereceği yanıtı öğrenir, Ne diyeceğini anlardım.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Eşsiz gücüyle bana karşı mı çıkardı? Hayır, yalnızca dinlerdi beni.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

Haklı kişi davasını oraya, O’nun önüne getirebilirdi, Ben de yargılanmaktan sonsuza dek kurtulurdum.

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

“Doğuya gitsem orada değil, Batıya gitsem O’nu bulamıyorum.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

Kuzeyde iş görse O’nu seçemiyorum, Güneye dönse O’nu göremiyorum.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Ama O tuttuğum yolu biliyor, Beni sınadığında altın gibi çıkacağım.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Adımlarını yakından izledim, Sapmadan yolunu tuttum.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

Ağzından çıkan buyruklardan ayrılmadım, Günlük ekmeğimden çok ağzından çıkan sözlere değer verdim.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

“O tek başınadır, kim O’nu caydırabilir? Canı ne isterse onu yapar.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Benimle ilgili kararını yerine getirir, Daha nice tasarısı vardır.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Bu yüzden dehşete düşerim huzurunda, Düşündükçe korkarım O’ndan.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Tanrı cesaretimi kırdı, Her Şeye Gücü Yeten beni yıldırdı.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!

Karanlık beni susturamadı, Yüzümü örten koyu karanlık.