Job 22

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

[] “İnsan Tanrı’ya yararlı olabilir mi? Bilge kişinin bile O’na yararı dokunabilir mi?

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

Doğruluğun Her Şeye Gücü Yeten’e ne zevk verebilir, Kusursuz yaşamın O’na ne kazanç sağlayabilir?

A te *isteni* félelmedért fedd-é téged, és *azért* perel-é veled?

Seni azarlaması, dava etmesi O’ndan korktuğun için mi?

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

Kötülüğün büyük, Günahların sonsuz değil mi?

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Çünkü kardeşlerinden nedensiz rehin alıyor, Onları soyuyordun.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

Yorguna su içirmedin, Açtan ekmeği esirgedin;

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

Ülkeye bileğinle sahip oldun, Saygın biri olarak orada yaşadın.

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

Dul kadınları eli boş çevirdin, Öksüzlerin kolunu kanadını kırdın.

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

Bu yüzden her yanın tuzaklarla çevrili, Ansızın gelen korkuyla yılıyorsun,

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

Her şey kararıyor, göremez oluyorsun, Seller altına alıyor seni.

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

“Tanrı göklerin yükseklerinde değil mi? Yıldızlara bak, ne kadar yüksekteler!

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

Sen ise, ‘Tanrı ne bilir?’ diyorsun, ‘Zifiri karanlığın içinden yargılayabilir mi?

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

Koyu bulutlar O’na engeldir, göremez, Gökkubbenin üzerinde dolaşır.’

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

Kötülerin yürüdüğü Eski yolu mu tutacaksın?

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

Onlar ki, vakitleri gelmeden çekilip alındılar, Temellerini sel bastı.

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Tanrı’ya, ‘Bizden uzak dur!’ dediler, ‘Her Şeye Gücü Yeten bize ne yapabilir?’

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

Ama onların evlerini iyilikle dolduran O’ydu. Bunun için kötülerin öğüdü benden uzak olsun.

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

“Doğrular onların yıkımını görüp sevinir, Suçsuzlar şöyle diyerek eğlenir:

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

‘Düşmanlarımız yok edildi, Malları yanıp kül oldu.’

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

“Tanrı’yla dost ol, barış ki, Bolluğa eresin.

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

Ağzından çıkan öğretiyi benimse, Sözlerini yüreğinde tut.

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, *és* az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

Her Şeye Gücü Yeten’e dönersen, eski haline kavuşursun. Kötülüğü çadırından uzak tutar,

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

Altınını yere, Ofir altınını vadideki çakılların arasına atarsan,

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

Her Şeye Gücü Yeten senin altının, Değerli gümüşün olur.

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

O zaman Her Şeye Gücü Yeten’den zevk alır, Yüzünü Tanrı’ya kaldırırsın.

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

O’na dua edersin, dinler seni, Adaklarını yerine getirirsin.

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

Neye karar verirsen yapılır, Yollarını ışık aydınlatır.

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

İnsanlar seni alçaltınca, güvenini yitirme, Çünkü Tanrı alçakgönüllüleri kurtarır.

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

O suçsuz olmayanı bile kurtarır, Senin ellerinin temizliği sayesinde kurtulur suçlu.”