Job 10

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

ESTÁ mi alma aburrida de mi vida: Daré yo suelta á mi queja sobre mí, Hablaré con amargura de mi alma.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Diré á Dios: no me condenes; Hazme entender por qué pleiteas conmigo.

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

¿Parécete bien que oprimas, Que deseches la obra de tus manos, Y que resplandezcas sobre el consejo de los impíos?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

¿Tienes tú ojos de carne? ¿Ves tú como ve el hombre?

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

¿Son tus días como los días del hombre, Ó tus años como los tiempos humanos,

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

Para que inquieras mi iniquidad, Y busques mi pecado,

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

Sobre saber tú que no soy impío, Y que no hay quien de tu mano libre?

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Tus manos me formaron y me compusieron Todo en contorno: ¿y así me deshaces?

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

Acuérdate ahora que como á lodo me diste forma: ¿Y en polvo me has de tornar?

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

¿No me fundiste como leche, Y como un queso me cuajaste?

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

Vestísteme de piel y carne, Y cubrísteme de huesos y nervios.

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

Vida y misericordia me concediste, Y tu visitación guardó mi espíritu.

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

Y estas cosas tienes guardadas en tu corazón; Yo sé que esto está cerca de ti.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

Si pequé, tú me has observado, Y no me limpias de mi iniquidad.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

Si fuere malo, ¡ay de mí! Y si fuere justo, no levantaré mi cabeza, Estando harto de deshonra, Y de verme afligido.

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

Y subirá de punto, pues me cazas como á león, Y tornas á hacer en mí maravillas.

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

Renuevas contra mí tus plagas, Y aumentas conmigo tu furor, Remudándose sobre mí ejércitos.

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

¿Por qué me sacaste de la matriz? Habría yo espirado, y no me vieran ojos.

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

Fuera, como si nunca hubiera sido, Llevado desde el vientre á la sepultura.

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

¿No son mis días poca cosa? Cesa pues, y déjame, para que me conforte un poco.

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

Antes que vaya para no volver, Á la tierra de tinieblas y de sombra de muerte;

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

Tierra de oscuridad, lóbrega Como sombra de muerte, sin orden, Y que aparece como la oscuridad misma.