Job 11

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

Y RESPONDIÓ Sophar Naamathita, y dijo:

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

¿Las muchas palabras no han de tener respuesta? ¿Y el hombre parlero será justificado?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

¿Harán tus falacias callar á los hombres? ¿Y harás escarnio, y no habrá quien te avergüence?

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Tú dices: Mi conversar es puro, Y yo soy limpio delante de tus ojos.

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

Mas ¡oh quién diera que Dios hablara, Y abriera sus labios contigo,

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

Y que te declarara los arcanos de la sabiduría, Que son de doble valor que la hacienda! Conocerías entonces que Dios te ha castigado menos que tu iniquidad merece.

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

¿Alcanzarás tú el rastro de Dios? ¿Llegarás tú á la perfección del Todopoderoso?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Es más alto que los cielos: ¿qué harás? Es más profundo que el infierno: ¿cómo lo conocerás?

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Su dimensión es más larga que la tierra, Y más ancha que la mar.

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Si cortare, ó encerrare, Ó juntare, ¿quién podrá contrarrestarle?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

Porque él conoce á los hombres vanos: Ve asimismo la iniquidad, ¿y no hará caso?

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

El hombre vano se hará entendido, Aunque nazca como el pollino del asno montés.

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Si tú apercibieres tu corazón, Y extendieres á él tus manos;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

Si alguna iniquidad hubiere en tu mano, y la echares de ti, Y no consintieres que more maldad en tus habitaciones;

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

Entonces levantarás tu rostro limpio de mancha, Y serás fuerte y no temerás:

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

Y olvidarás tu trabajo, Ó te acordarás de él como de aguas que pasaron:

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

Y en mitad de la siesta se levantará bonanza; Resplandecerás, y serás como la mañana:

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

Y confiarás, que habrá esperanza; Y cavarás, y dormirás seguro:

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

Y te acostarás, y no habrá quien te espante: Y muchos te rogarán.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Mas los ojos de los malos se consumirán, Y no tendrán refugio; Y su esperanza será agonía del alma.