Job 26

Jób pedig felele, és monda:

Da tok Job til orde og sa:

Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

Hvor du har hjulpet den avmektige, støttet den kraftløse arm!

Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

Hvor du har gitt den uvise råd, og hvilket overmål av visdom du har lagt for dagen!

Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

Hvem har du fremført dine ord for, og hvis ånd har talt gjennem dig?

A halottak is megremegnek *tőle;* a vizek alatt levők és azok lakói is.

Dødsrikets skygger skjelver, vannenes dyp og de som bor i dem.

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

Dødsriket ligger åpent for ham og avgrunnen uten dekke.

Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Han breder Norden ut over det øde rum, han henger jorden på intet.

Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.

Han binder vannene sammen i sine skyer, og skyene brister ikke under dem.

Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.

Han lukker for sin trone, breder sine skyer over den.

Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

En grense har han dradd i en ring over vannene, der hvor lyset grenser til mørket.

Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

Himmelens støtter skjelver, og de forferdes for hans trusel.

Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

Ved sin kraft oprører han havet, og ved sin forstand knuser han Rahab.

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

Ved hans ånde blir himmelen klar; hans hånd gjennemborer den lettfarende drage.

Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

Se, dette er bare utkantene av hans verk; hvor svak er lyden av det ord vi hører! Men hans veldes torden - hvem forstår den?