Psalms 139

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Een psalm van David, voor den opperzangmeester. HEERE! Gij doorgrondt en kent mij.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Gij weet mijn zitten en mijn opstaan; Gij verstaat van verre mijn gedachten.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Gij omringt mijn gaan en mijn liggen; en Gij zijt al mijn wegen gewend.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Als er nog geen woord op mijn tong is, zie, Heere! Gij weet het alles.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Gij bezet mij van achteren en van voren, en Gij zet Uw hand op mij.
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
De kennis is mij te wonderbaar, zij is hoog, ik kan er niet bij.
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Waar zou ik heengaan voor Uw Geest en waar zou ik heenvlieden voor Uw aangezicht?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Zo ik opvoer ten hemel, Gij zijt daar; of bedde ik mij in de hel, zie, Gij zijt daar.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Nam ik vleugelen des dageraads, woonde ik aan het uiterste der zee;
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Ook daar zou Uw hand mij geleiden, en Uw rechterhand zou mij houden.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Indien ik zeide: De duisternis zal mij immers bedekken; dan is de nacht een licht om mij.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Ook verduistert de duisternis voor U niet; maar de nacht licht als de dag; de duisternis is als het licht.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Want Gij bezit mijn nieren; Gij hebt mij in mijner moeders buik bedekt.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Ik loof U, omdat ik op een heel vreselijke wijze wonderbaarlijk gemaakt ben; wonderlijk zijn Uw werken! ook weet het mijn ziel zeer wel.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
Mijn gebeente was voor U niet verholen, als ik in het verborgene gemaakt ben, en als een borduursel gewrocht ben, in de nederste delen der aarde.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Uw ogen hebben mijn ongevormden klomp gezien; en al deze dingen waren in Uw boek geschreven, de dagen als zij geformeerd zouden worden, toen nog geen van die was.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Daarom, hoe kostelijk zijn mij, o God, Uw gedachten! hoe machtig veel zijn haar sommen!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zoude ik ze tellen? Harer is meer, dan des zands; word ik wakker, zo ben ik nog bij U.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O God! dat Gij den goddeloze ombracht! en gij, mannen des bloeds, wijkt van mij!
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Die van U schandelijk spreken, en Uw vijanden ijdellijk verheffen.
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zou ik niet haten, HEERE! die U haten? en verdriet hebben in degenen, die tegen U opstaan?
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Ik haat hen met volkomen haat, tot vijanden zijn zij mij.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Doorgrond mij, o God! en ken mijn hart; beproef mij, en ken mijn gedachten.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
En zie, of bij mij een schadelijke weg zij; en leid mij op den eeuwigen weg.