Job 32

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

A když přestali ti tři muži odpovídati Jobovi, proto že se spravedlivý sobě zdál,

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Tedy rozpáliv se hněvem Elihu, syn Barachele Buzitského z rodu Syrského, na Joba, rozhněval se, proto že spravedlivější pravil býti duši svou nad Boha.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Ano i na ty tři z přátel jeho roznítil se hněv jeho, proto že nenalézajíce odpovědi, však potupovali Joba.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Nebo Elihu očekával na Joba a na ně s řečí, proto že starší byli věkem než on.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

Ale vida Elihu, že nebylo žádné odpovědi v ústech těch tří mužů, zažhl se v hněvě svém.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

I mluvil Elihu syn Barachele Buzitského, řka: Já jsem nejmladší, vy pak jste starci, pročež ostýchaje se, nesměl jsem vám oznámiti zdání svého.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Myslil jsem: Staří mluviti budou, a mnoho let mající v známost uvedou moudrost.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Ale vidím, že Duch Boží v člověku a nadšení Všemohoucího činí lidi rozumné.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Slavní ne vždycky jsou moudří, aniž starci vždycky rozumějí soudu.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

A protož pravím: Poslouchejte mne, oznámím i já také zdání své.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Aj, očekával jsem na slova vaše, poslouchal jsem důvodů vašich dotud, dokudž jste vyhledávali řeči,

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

A bedlivě vás soudě, spatřil jsem, že žádného není, kdo by Joba přemohl, není z vás žádného, ješto by odpovídal řečem jeho.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Ale díte snad: Nalezli jsme moudrost, Bůh silný stihá jej, ne člověk.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Odpovím: Ač Job neobracel proti mně řeči, a však slovy vašimi nebudu jemu odpovídati.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Bojí se, neodpovídají více, zavrhli od sebe slova.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Čekal jsem zajisté, však poněvadž nemluví, ale mlčí, a neodpovídají více,

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Odpovím i já také za sebe, oznámím zdání své i já.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Nebo pln jsem řečí, těsno ve mně duchu života mého.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Aj, břicho mé jest jako mest nemající průduchu, jako sudové noví rozpuklo by se.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Mluviti budu, a vydchnu sobě, otevru rty své, a odpovídati budu.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Nebuduť pak šetřiti osoby žádného, a k člověku bez proměňování jména mluviti budu.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

Nebo neumím jmen proměňovati, nebo tudíž by mne zachvátil stvořitel můj.