Job 33

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Slyšiž tedy, prosím, Jobe, řeči mé, a všech slov mých ušima svýma pozoruj.

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Aj, jižť otvírám ústa svá, mluví jazyk můj v ústech mých.

Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Upřímost srdce mého a umění vynesou rtové moji.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Duch Boha silného učinil mne, a dchnutí Všemohoucího dalo mi život.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Můžeš-li, odpovídej mi, připrav se proti mně, a postav se.

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Aj, já podlé žádosti tvé buduť místo Boha silného; z bláta sformován jsem i já.

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Pročež strach ze mne nepředěsí tě, a ruka má nebudeť k obtížení.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Řekl jsi pak přede mnou, a hlas ten řečí tvých slyšel jsem:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

Čist jsem, bez přestoupení, nevinný jsem, a nepravosti při mně není.

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Aj, příčiny ku potření mne shledal Bůh, klade mne sobě za nepřítele,

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Svírá poutami nohy mé, střeže všech stezek mých.

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Aj, tím nejsi spravedliv, odpovídám tobě, nebo větší jest Bůh nežli člověk.

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Oč se s ním nesnadníš? Žeť všech svých věcí nezjevuje?

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Ano jednou mluví Bůh silný, i dvakrát, a nešetří toho člověk.

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Skrze sny u vidění nočním, když připadá hluboký sen na lidi ve spaní na ložci,

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Tehdáž odkrývá ucho lidem, a čemu je učí, to zpečeťuje,

Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

Aby odtrhl člověka od skutku zlého, a pýchu od muže vzdálil,

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

A zachoval duši jeho od jámy, a život jeho aby netrefil na meč.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Tresce i bolestí na lůži jeho, a všecky kosti jeho násilnou nemocí,

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

Tak že sobě život jeho oškliví pokrm, a duše jeho krmi nejlahodnější.

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

Hyne tělo jeho patrně, a vyhlédají kosti jeho, jichž prvé nebylo vídati.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

A tak bývá blízká hrobu duše jeho, a život jeho smrtelných ran.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Však bude-li míti anděla vykladače jednoho z tisíce, kterýž by za člověka oznámil pokání jeho:

És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

Tedy smiluje se nad ním, a dí: Vyprosť jej, ať nesstoupí do porušení, oblíbilť jsem mzdu vyplacení.

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

I odmladne tělo jeho nad dítěcí, a navrátí se ke dnům mladosti své.

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Kořiti se bude Bohu, a zamiluje jej, a patřiti bude na něj tváří ochotnou; nadto navrátí člověku spravedlnost jeho.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Kterýž hledě na lidi, řekne: Zhřešilť jsem byl, a to, což pravého bylo, převrátil jsem, ale nebylo mi to prospěšné.

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Bůh však vykoupil duši mou, aby nešla do jámy, a život můj, aby světlo spatřoval.

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Aj, všeckoť to dělá Bůh silný dvakrát i třikrát při člověku,

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

Aby odvrátil duši jeho od jámy, a aby osvícen byl světlem živých.

Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Pozoruj, Jobe, poslouchej mne, mlč, ať já mluvím.

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Jestliže máš slova, odpovídej mi, nebo bych chtěl ospravedlniti tebe.

Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Pakli nic, ty mne poslouchej; mlč, a poučím tě moudrosti.