Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

Тогава Йов отговори и каза:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Много такива съм слушал; окаяни утешители сте всички вие!

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Имат ли край вятърничавите думи? Или какво те подбужда да отговаряш?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Аз също можех да говоря като вас, да бе душата ви на мястото на моята душа. Можех думи против вас да трупам и глава да клатя срещу вас.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Аз бих ви укрепил с устата си и утехата на устните ми би донесла облекчение.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Ако говоря, болката ми не олеква, ако мълча, какво ме облекчава?

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Но Той сега ме изтощи. Ти цялото ми домочадие опустоши.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Сграбчил си ме и това е за свидетелство; мършавостта ми се изправя против мен и свидетелства в лицето ми.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Гневът Му ме разкъсва и преследва, със зъби скърца против мен, като противник остри против мен очите си.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Отварят против мен устата си, по бузата ме удрят със презрение и против мен събират се.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Бог ме предава на неправедния, в ръцете на безбожните ме хвърля.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Бях в покой — Той ме разтърси, за врата ме хвана и разби ме, за Свой прицел ме постави.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Стрелците Му ме обикалят — пронизва без пощада бъбреците ми, излива жлъчката ми на земята.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Разцепва ме със пролом върху пролом, връх мен се спуска като великан.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Върху кожата си вретище уших и рога си в пръстта окалях.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Лицето ми от плач подпухна и смъртна сянка е върху клепачите ми,

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

макар в ръцете ми насилие да няма и да е чиста моята молитва.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

О, земьо, не покривай ти кръвта ми и нека няма място за вика ми!

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Ето, и сега свидетелят ми е в небето и този, що свидетелства за мен — във висините.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Приятелите ми ми се присмиват. Окото ми рони сълзи към Бога,

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

за да защити правото на човек пред Бога и на човешки син — пред ближния му.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

Защото преброените години отминават и аз ще отида на път, от който няма да се върна.