Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Тогава теманецът Елифаз отговори и каза:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Мъдър човек отговаря ли с вятърничаво знание и пълни ли корема си с източния вятър?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Спори ли със приказки, които не помагат, или с речи, от които няма полза?

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Наистина ти унищожаваш страха от Бога и възпираш молитвата със размишление пред Бога,

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

защото вината ти поучава устата ти и ти избираш езика на коварните.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Устата ти те осъжда, а не аз; да, устните ти против теб свидетелстват.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Ти ли си първият роден човек? Или си създаден преди хълмовете?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Чул ли си Божия таен съвет? Или в себе си заключваш мъдростта?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Какво знаеш ти, което ние да не знаем? Какво разбираш ти, което в нас го няма?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Между нас са както белокосите, така и старците, по-богати на дни от баща ти.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Божиите утешения и меките към тебе думи малко ли са ти?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Какво те блазни сърцето ти и защо святкат очите ти,

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

за да обръщаш духа си против Бога и да изпускаш такива думи от устата си?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Какво е човек, че да е чист, и роденият от жена, че да е праведен?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Ето, Той не се доверява на светите Си и небесата не са чисти в очите Му —

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

колко по-малко гнусният и непотребният човек, който пие неправда като вода!

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Аз ще ти кажа, послушай ме; каквото съм видял, ще ти разкажа,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

което мъдрите оповестиха и не скриха още от бащите си;

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

на тях единствено бе дадена земята и чужденец не мина между тях.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Безбожният се мъчи през всичките си дни, години преброени се пазят за насилника.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Глас на ужаси звучи в ушите му и в мир унищожителят го връхлетява.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Не вярва, че от мрака ще се върне; за меча е определен.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

За хляб се скита — но къде е? Знае, че денят на мрак за него е готов.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Теснота и страх го ужасяват, и като цар, готов за бой, го побеждават,

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

понеже против Бога той ръката си простира и срещу Всемогъщия се сили;

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

спуска се с корав врат против Него, с дебелите гърбици на щита си;

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

понеже с тлъстината си покри лицето си, на слабините си натрупа лой;

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

и в запустели градове живее, в необитаеми къщи, готови за събаряне.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Той няма да забогатее, нито имотът му ще устои, и изобилието му няма да се разпростре по земята.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Няма да избяга от тъмнината, пламъкът ще изсуши издънките му и той ще премине от дъха на устата Му.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Нека не се доверява на суета, измамен, защото суета ще бъде и отплатата му.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Денят му още не е дошъл и вече се е изпълнил; и клонът му не ще раззеленее.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Като лозата ще изрони неузрялото си грозде и като маслината цвета си ще захвърли;

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

защото събранието на лицемерите е безплодно и огън ще погълне шатрите на подкупничеството.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Те зачеват зло и раждат грях, и сърцето им подготвя измама.