Job 10

נקטה נפשי בחיי אעזבה עלי שיחי אדברה במר נפשי׃

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

אמר אל אלוה אל תרשיעני הודיעני על מה תריבני׃

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

הטוב לך כי תעשק כי תמאס יגיע כפיך ועל עצת רשעים הופעת׃

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

העיני בשר לך אם כראות אנוש תראה׃

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

הכימי אנוש ימיך אם שנותיך כימי גבר׃

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

כי תבקש לעוני ולחטאתי תדרוש׃

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

על דעתך כי לא ארשע ואין מידך מציל׃

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

ידיך עצבוני ויעשוני יחד סביב ותבלעני׃

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

זכר נא כי כחמר עשיתני ואל עפר תשיבני׃

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

הלא כחלב תתיכני וכגבנה תקפיאני׃

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

עור ובשר תלבישני ובעצמות וגידים תסככני׃

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

חיים וחסד עשית עמדי ופקדתך שמרה רוחי׃

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

ואלה צפנת בלבבך ידעתי כי זאת עמך׃

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

אם חטאתי ושמרתני ומעוני לא תנקני׃

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

אם רשעתי אללי לי וצדקתי לא אשא ראשי שבע קלון וראה עניי׃

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

ויגאה כשחל תצודני ותשב תתפלא בי׃

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

תחדש עדיך נגדי ותרב כעשך עמדי חליפות וצבא עמי׃

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

ולמה מרחם הצאתני אגוע ועין לא תראני׃

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

כאשר לא הייתי אהיה מבטן לקבר אובל׃

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

הלא מעט ימי יחדל ישית ממני ואבליגה מעט׃

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

בטרם אלך ולא אשוב אל ארץ חשך וצלמות׃

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

ארץ עפתה כמו אפל צלמות ולא סדרים ותפע כמו אפל׃

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.