Job 16

Job prit la parole et dit:

Felele pedig Jób, és monda:

J'ai souvent entendu pareilles choses; Vous êtes tous des consolateurs fâcheux.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Quand finiront ces discours en l'air? Pourquoi cette irritation dans tes réponses?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Moi aussi, je pourrais parler comme vous, Si vous étiez à ma place: Je vous accablerais de paroles, Je secouerais sur vous la tête,

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Je vous fortifierais de la bouche, Je remuerais les lèvres pour vous soulager.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

Si je parle, mes souffrances ne seront point calmées, Si je me tais, en quoi seront-elles moindres?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Maintenant, hélas! il m'a épuisé... Tu as ravagé toute ma maison;

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Tu m'as saisi, pour témoigner contre moi; Ma maigreur se lève, et m'accuse en face.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Il me déchire et me poursuit dans sa fureur, Il grince des dents contre moi, Il m'attaque et me perce de son regard.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Ils ouvrent la bouche pour me dévorer, Ils m'insultent et me frappent les joues, Ils s'acharnent tous après moi.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Dieu me livre à la merci des impies, Il me précipite entre les mains des méchants.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

J'étais tranquille, et il m'a secoué, Il m'a saisi par la nuque et m'a brisé, Il a tiré sur moi comme à un but.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Ses traits m'environnent de toutes parts; Il me perce les reins sans pitié, Il répand ma bile sur la terre.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Il me fait brèche sur brèche, Il fond sur moi comme un guerrier.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

J'ai cousu un sac sur ma peau; J'ai roulé ma tête dans la poussière.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Les pleurs ont altéré mon visage; L'ombre de la mort est sur mes paupières.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Je n'ai pourtant commis aucune violence, Et ma prière fut toujours pure.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

O terre, ne couvre point mon sang, Et que mes cris prennent librement leur essor!

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Déjà maintenant, mon témoin est dans le ciel, Mon témoin est dans les lieux élevés.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Mes amis se jouent de moi; C'est Dieu que j'implore avec larmes.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Puisse-t-il donner à l'homme raison contre Dieu, Et au fils de l'homme contre ses amis!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Car le nombre de mes années touche à son terme, Et je m'en irai par un sentier d'où je ne reviendrai pas.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *