Job 24

Понеже времената не са скрити от Всемогъщия, защо онези, които Го познават, не виждат дните Му?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő *büntetésének* idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő *ítéletének* napjait?!

Едни преместват граници, грабят стадо и го пасат.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Откарват магарето на сирачетата, вземат в залог говедото на вдовицата.

Az árvák szamarát elhajtják, *és* az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Изтласкват бедните от пътя, сиромасите на земята заедно се крият.

Lelökik az útról a szegényeket, *és* a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Ето, като диви магарета в пустинята те излизат по работата си, подраняват за грабеж; пустинята им дава хляб и за децата им.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Жънат фуража си в полето и събират пабиръка от лозето на безбожния.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

Прекарват нощта голи, без дрехи, и нямат завивка в студа.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Планински дъждове ги мокрят, прегръщат скалата, понеже нямат подслон.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Други грабват сирачето от майчината гръд и вземат залог от сиромаха.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

Карат голия да си отиде без дреха и които носят сноповете, остават гладни.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Изстискват масло в оградите им и тъпчат линовете им, но пак са жадни.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

Хора стенат из града и душите на ранените викат, но Бог не им счита безумие.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

Тези са противниците на светлината, не познават пътищата й и не стоят в пътеките й.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

Убиецът става преди светлината, убива сиромаха и бедния, а нощем е като крадец.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

И окото на прелюбодееца чака здрача и казва: Око няма да ме види! — и слага покривало на лицето си.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

В тъмнината се разбиват къщи; а през деня те се затварят, не познават светлината.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

Защото зората за всички тях е смъртна сянка, защото познават ужасите на смъртната сянка.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Лек е по лицето на водите, прокълнат на земята е делът им, не се обръща повече към пътя за лозята.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

Както сушата и жегата поглъщат снежните води, така и Шеол — съгрешилите.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Утробата ще го забрави, червеят се храни сладко с него. Няма вече да се помни и неправдата ще се строши като дърво.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

Онеправдава неплодната, която не ражда, и не прави добро на вдовицата.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

Влачи силните със силата Си; става, и никой не е сигурен за живота си.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

Той им дава безопасност, и те се успокояват, но очите Му са върху пътищата им.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Възвисяват се за малко, и ги няма; снижават се, и като всички си отиват; отсичат се като глави на класове.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

Сега, ако не е така, кой ще докаже, че лъжец съм, и кой речта ми ще унищожи?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?