Job 32

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!