Deuteronomy 14

Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,

Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a melyek a föld színén vannak.

Semmi útálatosságot meg ne egyél.

Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske,

Szarvas, őz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.

És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző az állatok között, megehetitek.

De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.

És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.

Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben *élnek:* a minek úszó szárnya és pikkelye van, mind megegyétek;

Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek.

Minden tiszta madarat megehettek.

Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.

A keselyű, a héja és a sólyom az ő nemével.

Minden holló az ő nemével.

A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.

A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.

A pelikán, a gém és a hattyú.

Az eszterág és a szarka az ő nemével; a büdösbanka és a denevér.

Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.

Minden tiszta szárnyast megehettek.

Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belől *van,* adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében.

Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, a mely a te meződön terem.

És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben.

Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:

Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened;

És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.

A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belől van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled.

A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.

És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belől *vannak,* és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz.