Job 16

А Йов відповів та й сказав:
Felele pedig Jób, és monda:
Чув я такого багато, даремні розрадники всі ви!
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Чи настане кінець вітряним цим словам? Або що зміцнило тебе, що так відповідаєш?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?
І я говорив би, як ви, якби ви на місці моєму були, я додав би словами на вас, і головою своєю кивав би на вас,
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
устами своїми зміцняв би я вас, і не стримав би рух своїх губ на розраду!
Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*
Якщо я говоритиму, біль мій не стримається, а якщо перестану, що відійде від мене?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Та тепер ось Він змучив мене: Всю громаду мою Ти спустошив,
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
і поморщив мене, і це стало за свідчення, і змарнілість моя проти мене повстала, і очевидьки мені докоряє!
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Його гнів мене шарпає та ненавидить мене, скрегоче на мене зубами своїми, мій ворог вигострює очі свої проти мене...
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Вони пащі свої роззявляють на мене, б'ють ганебно по щоках мене, збираються разом на мене:
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Бог злочинцеві видав мене, і кинув у руки безбожних мене...
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Спокійний я був, та тремтячим мене Він зробив... І за шию вхопив Він мене й розторощив мене, та й поставив мене Собі ціллю:
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Його стрільці мене оточили, розриває нирки мої Він не жалівши, мою жовч виливає на землю...
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Він робить пролім на проломі в мені, Він на мене біжить, як силач...
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Верету пошив я на шкіру свою та під порох знизив свою голову...
Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Зашарілось обличчя моє від плачу, й на повіках моїх залягла смертна тінь,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*
хоч насильства немає в долонях моїх, і чиста молитва моя!
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Не прикрий, земле, крови моєї, і хай місця не буде для зойку мого,
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
бо тепер ось на небі мій Свідок, Самовидець мій на висоті...
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Глузливці мої, мої друзі, моє око до Бога сльозить,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
і нехай Він дозволить людині змагання із Богом, як між сином людським і ближнім його,
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
бо почислені роки минуть, і піду я дорогою, та й не вернусь...
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *