Isaiah 32

Тож за праведністю царюватиме цар, а князі володітимуть за правосуддям.
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
І станеться кожен, як захист від вітру, і немов та заслона від зливи, як потоки води на пустині, як тінь скелі тяжкої на спраглій землі...
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
І не будуть заплющені очі видющих, і слухатимуть вуха тих, які слухають!
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
І знання розумітиме серце нерозважних, а язик недорікуватих поспішить говорити виразно.
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
Не будуть вже кликати достойним глупця, а на обманця не скажуть шляхетний,
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
бо глупоту говорить безумний, а серце його беззаконня вчиняє, щоб робити лукавство, та щоб говорити до Господа слово облудне, щоб душу голодного випорожнити й напою позбавити спраглого!
Mert a bolond *csak* bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
А лукавий лихі його чини: він лихе замишляє, щоб нищити скромних словами брехливими, як убогий говорить про право,
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
а шляхетний міркує шляхетне, і стоїть при шляхетному.
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Устаньте, безжурні жінки, почуйте мій голос, дочки безтурботні, послухайте слова мого!
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
Днів багато на рік ви, безтурботні, тремтітимете, бо збір винограду скінчився, а згромадження плоду не прийде!
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Тремтіть, ви безжурні, дрижіть, безтурботні, роздягніться, себе обнажіть, опережіться по стегнах!
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
За принадні поля будуть битися в груди, за виноградник урожайний...
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
На землі цій народу мого зійде терен й будяччя, по всіх домах радости спаленина, на місті веселому...
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Бо палац опущений буде, міський гомін замовкне, Офел та башта навік стануть ямами, радістю диких ослів, пасовиськом черід,
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
аж Дух з височини проллється на нас, а пустиня в садок обернеться, а садок порахований буде за ліс!
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Тоді пробуватиме право в пустині, на ниві ж родючій сидітиме правда.
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
І буде роботою істини мир, а працею правди спокійність й безпека навіки.
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
І осяде народ мій у мешканні спокійнім, і в безпечних місцях, і в спокійних місцях відпочинку.
Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
І буде падати град на повалений ліс, і знизиться місто в долину...
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
Блаженні ви, сівачі понад всякими водами, що відпускаєте ногу волові й ослові на волю!
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!