Job 23

Eyüp şöyle yanıtladı:

Felele pedig Jób, és monda:

“Bugün de acı acı yakınacağım, İniltime karşın Tanrı’nın üzerimdeki eli ağırdır.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

Keşke O’nu nerede bulacağımı bilseydim, Tahtına varabilseydim!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

Davamı önünde dile getirir, Kanıtlarımı art arda sıralardım.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

Bana vereceği yanıtı öğrenir, Ne diyeceğini anlardım.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

Eşsiz gücüyle bana karşı mı çıkardı? Hayır, yalnızca dinlerdi beni.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

Haklı kişi davasını oraya, O’nun önüne getirebilirdi, Ben de yargılanmaktan sonsuza dek kurtulurdum.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

“Doğuya gitsem orada değil, Batıya gitsem O’nu bulamıyorum.

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

Kuzeyde iş görse O’nu seçemiyorum, Güneye dönse O’nu göremiyorum.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

Ama O tuttuğum yolu biliyor, Beni sınadığında altın gibi çıkacağım.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

Adımlarını yakından izledim, Sapmadan yolunu tuttum.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

Ağzından çıkan buyruklardan ayrılmadım, Günlük ekmeğimden çok ağzından çıkan sözlere değer verdim.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

“O tek başınadır, kim O’nu caydırabilir? Canı ne isterse onu yapar.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

Benimle ilgili kararını yerine getirir, Daha nice tasarısı vardır.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

Bu yüzden dehşete düşerim huzurunda, Düşündükçe korkarım O’ndan.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

Tanrı cesaretimi kırdı, Her Şeye Gücü Yeten beni yıldırdı.

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

Karanlık beni susturamadı, Yüzümü örten koyu karanlık.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!