Job 22

Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
[] “İnsan Tanrı’ya yararlı olabilir mi? Bilge kişinin bile O’na yararı dokunabilir mi?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Doğruluğun Her Şeye Gücü Yeten’e ne zevk verebilir, Kusursuz yaşamın O’na ne kazanç sağlayabilir?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Seni azarlaması, dava etmesi O’ndan korktuğun için mi?
A te *isteni* félelmedért fedd-é téged, és *azért* perel-é veled?
Kötülüğün büyük, Günahların sonsuz değil mi?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Çünkü kardeşlerinden nedensiz rehin alıyor, Onları soyuyordun.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Yorguna su içirmedin, Açtan ekmeği esirgedin;
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Ülkeye bileğinle sahip oldun, Saygın biri olarak orada yaşadın.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Dul kadınları eli boş çevirdin, Öksüzlerin kolunu kanadını kırdın.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Bu yüzden her yanın tuzaklarla çevrili, Ansızın gelen korkuyla yılıyorsun,
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Her şey kararıyor, göremez oluyorsun, Seller altına alıyor seni.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
“Tanrı göklerin yükseklerinde değil mi? Yıldızlara bak, ne kadar yüksekteler!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Sen ise, ‘Tanrı ne bilir?’ diyorsun, ‘Zifiri karanlığın içinden yargılayabilir mi?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Koyu bulutlar O’na engeldir, göremez, Gökkubbenin üzerinde dolaşır.’
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Kötülerin yürüdüğü Eski yolu mu tutacaksın?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Onlar ki, vakitleri gelmeden çekilip alındılar, Temellerini sel bastı.
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Tanrı’ya, ‘Bizden uzak dur!’ dediler, ‘Her Şeye Gücü Yeten bize ne yapabilir?’
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Ama onların evlerini iyilikle dolduran O’ydu. Bunun için kötülerin öğüdü benden uzak olsun.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
“Doğrular onların yıkımını görüp sevinir, Suçsuzlar şöyle diyerek eğlenir:
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
‘Düşmanlarımız yok edildi, Malları yanıp kül oldu.’
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
“Tanrı’yla dost ol, barış ki, Bolluğa eresin.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Ağzından çıkan öğretiyi benimse, Sözlerini yüreğinde tut.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Her Şeye Gücü Yeten’e dönersen, eski haline kavuşursun. Kötülüğü çadırından uzak tutar,
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, *és* az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Altınını yere, Ofir altınını vadideki çakılların arasına atarsan,
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Her Şeye Gücü Yeten senin altının, Değerli gümüşün olur.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
O zaman Her Şeye Gücü Yeten’den zevk alır, Yüzünü Tanrı’ya kaldırırsın.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
O’na dua edersin, dinler seni, Adaklarını yerine getirirsin.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Neye karar verirsen yapılır, Yollarını ışık aydınlatır.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
İnsanlar seni alçaltınca, güvenini yitirme, Çünkü Tanrı alçakgönüllüleri kurtarır.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
O suçsuz olmayanı bile kurtarır, Senin ellerinin temizliği sayesinde kurtulur suçlu.”
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.