Job 23

Därefter tog Job till orda och sade:

Felele pedig Jób, és monda:

 Också i dag vill min klaga göra uppror.  Min hand kännes matt för min suckans skull.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

 Om jag blott visste huru jag skulle finna honom,  huru jag kunde komma dit där han bor!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

 Jag skulle då lägga fram för honom min sak  och fylla min mun med bevis.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

 Jag ville väl höra vad han kunde svara mig,  och förnimma vad han skulle säga till mig.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

 Icke med övermakt finge han bekämpa mig,  nej, han borde allenast lyssna till mig.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

 Då skulle hans motpart stå här såsom en redlig man,  ja, då skulle jag för alltid komma undan min domare.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

 Men går jag mot öster, så är han icke där;  går jag mot väster, så varsnar jag honom ej;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

 har han något att skaffa i norr, jag skådar honom icke;  döljer han sig i söder, jag ser honom ej heller där.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

 Han vet ju vilken väg jag har vandrat;  han har prövat mig, och jag har befunnits lik guld.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

 Vid hans spår har min for hållit fast,  hans väg har jag följt, utan att vika av.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

 Från hans läppars bud har jag icke gjort något avsteg;  mer än egna rådslut har jag aktat hans muns tal.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

 Men hans vilja är orygglig; vem kan hindra honom?  Vad honom lyster, det gör han ock.

Ő azonban *megmarad* egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

 Ja, han giver mig fullt upp min beskärda del,  och mycket av samma slag har han ännu i förvar.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

 Därför gripes jag av förskräckelse för hans ansikte;  när jag betänker det, fruktar jag för honom.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

 Det är Gud som har gjort mitt hjärta försagt,  den Allsmäktige är det som har vållat min förskräckelse,

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

 ty jag fick icke förgås, innan mörkret kom,  dödsnatten undanhöll han mig.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!