Job 10

Tendo tédio à minha vida; darei livre curso à minha queixa, falarei na amargura da minha alma:

Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

Direi a Deus: Não me condenes; faze-me saber por que contendes comigo.

Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

Tens prazer em oprimir, em desprezar a obra das tuas mãos e favorecer o desígnio dos ímpios?

Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

Tens tu olhos de carne? Ou vês tu como vê o homem?

Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

São os teus dias como os dias do homem? Ou são os teus anos como os anos de um homem,

Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

para te informares da minha iniquidade, e averiguares o meu pecado,

Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

ainda que tu sabes que eu não sou ímpio, e que não há ninguém que possa livrar-me da tua mão?

Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!

As tuas mãos me fizeram e me deram forma; e te voltas agora para me consumir?

Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

Lembra-te, pois, de que do barro me formaste; e queres fazer-me tornar ao pó?

Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

Não me vazaste como leite, e não me coalhaste como queijo?

Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

De pele e carne me vestiste, e de ossos e nervos me teceste.

Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

Vida e misericórdia me tens concedido, e a tua providência me tem conservado o espírito.

Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.

Contudo ocultaste estas coisas no teu coração; bem sei que isso foi o teu desígnio.

De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

Se eu pecar, tu me observas, e da minha iniquidade não me absolverás.

Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.

Se for ímpio, ai de mim! Se for justo, não poderei levantar a minha cabeça, estando farto de ignomínia, e de contemplar a minha miséria.

Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

Se a minha cabeça se exaltar, tu me caças como a um leão feroz; e de novo fazes maravilhas contra mim.

Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

Tu renovas contra mim as tuas testemunhas, e multiplicas contra mim a tua ira; reveses e combate estão comigo.

Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

Por que, pois, me tiraste da madre? Ah! Se então tivera expirado, e olhos nenhuns me vissem!

Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

Então fora como se nunca houvera sido; e da madre teria sido levado para a sepultura.

Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!

Não são poucos os meus dias? Cessa, pois, e deixa-me, para que por um pouco eu tome alento;

Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

antes que me vá para o lugar de que não voltarei, para a terra da escuridão e das densas trevas,

Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

terra escuríssima, como a própria escuridão, terra da sombra trevosa e do caos, e onde a própria luz é como a escuridão.

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.